Pataki Csaba, a Szatmár Megyei Tanács elnöke lapunknak adott interjújában azt hangsúlyozta, hogy a helyi közösségek fejlődéséhez szükségesek a helyi kezdeményezések, nem lehet folyton arra várni, hogy kapjanak és ne adjanak semmit.

— Az utóbbi időszakban számtalan olyan bejelentés történt, amelyek mind arról szólnak, hogy komoly beruházások mennek végbe a megyében. Mennyire valósak és mennyire kivitelezhetőek ezek a tervek?

— A Szatmár megyei önkormányzatok százhuszonhárom pályázatot nyertek a Nemzeti Fejlesztési Programból, mintegy hatszázhuszonhatmillió lej értékben. Jelenleg valamennyi községben van futó pályázat különböző stádiumokban. Megyei szinten százhetven kilométer út tejes rehabilitáció alatt van, ehhez jön még ugyanennyi a következő három évben, tehát a nyolcszázötven kilométeres úthálózatnak a fele teljesen fel lesz újítva.

— Milyen újabb lépésekre lehet számítani?

— Szatmárnémeti és Nagykároly készül operatív programokra pályázni, a vidéki polgármesterek a vidékfejlesztési alapból remélnek támogatást. Meg kell tanulják az önkormányzatok, hogy nem csak a leosztásokra kell számítani, hanem az európai uniós programokra kell fókuszálni, ahol van a vidékfejlesztési, a regionális operatív fejlesztési, a RO-HU, a román-ukrán és a román-ukrán-magyar-szlovák alap. Pályázhatnak a megyei tanács alárendelt intézményei is, ugyanis 2020-ig lesz ekkorra bőség, ezután az Unió megváltoztatja a támogatási politikáját, drasztikusan csökkenni fognak az alapok, amelyekre pályázni lehet majd, illetve csak európai rendszerprojektekben lehet majd részt venni, direkt Brüsszelbe kell majd benyújtani a pályázatokat.

— Milyen a kapcsolata az önkormányzatokkal?

— A megyei tanács a beruházásokkal kapcsolatosan rendszeresen tartja a kapcsolatot a polgármesterekkel összehangolás végett, mert remélhetőleg ősszel alá lesz írva a második fázisa a víz- és szennyvízrendszer megyei szintű bővítésének. Ezt össze kell hangolni az útjavításokkal, mert nem lenne jó, ha aszfaltozás után a vízszerelők törnék fel az utat. Az a cél, hogy a rendelkezésre álló forrás észszerűen legyen elköltve, úgy ütemezve, hogy ne legyenek pluszkiadások. Ugyancsak oda kell figyelni a beruházások kivitelezésére. Ha megvalósulnak a nagy infrastrukturális fejlesztések, még nem lesz minden rendben, nagyok sok minden kell még ahhoz, hogy az emberek életminősége javuljon. Nagy beruházásokat tervezünk az egészségügyben. Egy új szárnnyal fogjuk bővíteni az új kórházat, hogy összevonjuk az életmentő osztályokat. A kórháznak a legnagyobb strukturális gondja az, hogy a sürgősségi ellátás a Szamos egyik, az idegosztály a másik oldalán van. Nagyon sok olyan gond van a kórházban, ami megnehezíti az ott dolgozók munkáját.

— Mennyiben változott meg a községek élete az utóbbi évtizedekben?

— A községeink élete változó. Számít a község földrajzi elhelyezkedése, valamint az, hogy a helyi közösség hogyan áll hozzá a változásokhoz. Vannak nagyon szép és rendezett községek, ahol a lakosság száma csökken, pedig nagyon jók az életkörülmények. Vannak községek, ahol az infrastruktúra se jó, nem a legjobb körülmények között élnek az emberek, a lakosság száma mégis nő. A városhoz közeli települések másképpen fejlődnek, más potenciállal rendelkeznek. A földrajzi távolságok egyre inkább felszámolódnak, ma már nem gond az, ha valakinek húsz-harminc kilométerre van a munkahelye. Fontos viszont, hogy a várossal együtt ki kell dolgozni egy tervet, össze kell hangolni a vidéki és városi buszjáratokat, mert ami most van, nem emberi. Ki kell jelölni egy-egy autóbusz-pályaudvart a Szamos két oldalán, és az érkező járatokat csatlakoztatni kell a városi autóbuszjáratokhoz.

— Sokszor tapasztaljuk azt is, hogy nem mindig a legmegfelelőbb emberek ülhetnek be a polgármesteri székbe, a tanácsok pedig a legtöbb helyen távol állnak a szakmaiságtól. Ilyen téren számíthatunk változásokra?

— Politikai szempontból a helyi közösségek fel kell ébredjenek. Az embereket már nem lehet ígéretekkel befolyásolni. Ma sokkal többet várnak el, mint az infrastruktúrafejlesztés. Inkább megbocsátják a polgármesternek, ha van két gödör az utcán, ha van élet abban a községben. Ha egészségesen akar fejlődni a társadalom, akkor ebbe az irányba fog haladni. Nem lehet olyan közberuházást végezni, hogy az mindenki kedvére legyen. A legnagyobb gond a munkaerőhiány, a szakképzett munkaerő hiánya minden szinten. Beszélünk a munkaerőhiányról, de több száz olyan személy van munkanélküliként nyilvántartva, akik munkaképesek, őket nevezhetjük munkakerülőknek is. Lépéseket kellene tenni azon a téren, hogy az orvosok ne mentsenek fel a közmunka alól olyan embereket, akik tudnának dolgozni. Amennyiben a kötelező óraszámot mindenkinek le kellene dolgoznia, akkor nem biztos, hogy annyian ragaszkodnának a munkanélküli-segélyhez. Nagyon sok polgármester panaszkodik, hogy nincs pénze beruházásra. Nagyon sok kisebb, de sokat számító beruházást el lehetne végezni helyi munkaerővel, helyi forrásokból. Nem minden pénzkérdés.

— Sokszor halljuk, hogy a képzett, tehetséges és becsületes emberek kerülik a politikát. Mi ebben az igazság?

— Évtizedek óta azt terjesztik, hogy minden politikus lop, csal. Hiába vannak olyan személyek a közigazgatásban, akik jól és becsületesen végzik a dolgukat, egy kategóriába sorolják őket azokkal, akik életművészként tevékenykednek. Nagyon sok olyan polgármester van, aki csak a minimumot teszi meg, épp csak működteti a rendszert. Egyre több kalandor is bekerül a polgármesteri székekbe, aki távol áll a közigazgatási feladatoktól. Falvakról hiányzik a fiatal értelmiség.

— Szociális téren milyen változásokra lehet számítani?

— Folyamatban van a szociális rendszer teljes átgondolása kormányzati és törvényhozási szinten is. Egy jobb minőségű, de a pénzt sokkal hatékonyabban elköltő szociális rendszerre van szükség, mert oda fog jutni az állami költségvetés, hogy nem fogja bírni finanszírozni egyedül.

— Egyesek munkaerőhiányról beszélnek, mások szerint sok a munkanélküli. Mi a valóság?

— Mindent el kell követni, hogy a fiatal munkaerő a megyében kezdjen el dolgozni, mert ha nincsenek munkahelyek, akkor nincs adóbevétel és nincs fenntartható rendszer. Ezek olyan dolgok, amelyekhez egy koherens ágazati politikai irányzat kell. Népszerűsíteni kell a duális képzést, amivel munkahelyhez kell kötni a tizennégy-tizenöt éves gyerekeket is. A szakoktatást az állam nem tudja teljes mértékben finanszírozni, ehhez a vállalkozók is hozzá kell tegyék a saját részüket.

Elek György