A betegeknek nagy szükségük van a romániai sürgősségi osztályokon dolgozó szociális munkásokra — derül ki a szociális felméréseket végző CFCECAS központ készülő tanulmányából, amelybe a szatmári sürgősségiről is bekerültek az adatok.

Azoknak a személyeknek, akik a sürgősségi osztályokra kerülnek, az egészségügyi ellátás mellett sok esetben szociális támogatásra is szükségük van, például abban, hogy felvegyék a kapcsolatot a hozzátartozóikkal, de a páciensek családtagjainak is sokszor van szükségük útmutatásra, illetve tanácsadásra — erre világít rá a Szociális Munkás Felnőttképző és Kompetenciafelmérő Központ (CFCECAS) tanulmánya, amely húsz kórház sürgősségi osztályainak — köztük a Szatmár Megyei Sürgősségi Kórházé — és három sürgősségi részlegnek az adatait vette alapul.

A tanulmányban 10 230, a kórházakban dolgozó szociális munkások által regisztrált esetet vizsgálnak. Ebből kiderül, hogy a szociális munkások feladata felmérni a sürgősségi osztályra kerülő páciensek szükségleteit, szociális támogatást nyújtani, tájékoztatni és útbaigazítást nyújtani a betegeknek és családtagjaiknak, támogatást nyújtani azoknak a betegeknek, akiket kiutalnak a kórházból, és hazaszállításra van szükségük. Ők azok, akiknek segíteniük kell a páciensek személyazonosságának tisztázásában, ha a sürgősségi osztályra való felvételükkor nincs igazolványuk, eszméletlenek, illetve nem tudják tisztázni a személyazonosságukat, támogatást kell nyújtsanak a fizikai erőszak, nemi erőszak áldozatainak, hajléktalanoknak.

A 10 230 esetből 1755 páciens esett át sokkoló helyzeten, 1998 betegnek volt szüksége segítségre abban, hogy felvegye a kapcsolatot a hozzátartozóival, 652 betegnek nem voltak hozzátartozói, 386 páciens nem tudta, hogy hol van, hová került, 847 drog vagy alkohol befolyása alatt álló személyt is regisztráltak, 741-en fizikai bántalmazást szenvedtek el, 12 személy nemi erőszak áldozata volt, 140 öngyilkosságot megkísérelt személynek is támogatást nyújtottak, 529-en nem tudták bizonyítani a személyazonosságukat, 464 személy volt hajléktalan, és 297 olyan gyermeknek is segíteni kellett, akinek nem volt jelen a sürgősségi osztályra való felvételénél szülő vagy gyám, de 89 elhunyt páciens esetében is szociális ankétra volt szükség.

A bántalmazási és nemi erőszakos esetekben a szociális munkások segítségével vettek hivatalos mintát az áldozatoktól, és szintén ők voltak azok, akik értesítették a hatóságokat — rendőrség — a történtekről, ugyanakkor nagyon sok olyan esetben is nekik kellett eljárniuk a különböző szociális szolgáltatást nyújtó intézményeknél, amikor az egészségügyi intézményből kiengedett páciensnek szüksége volt hazaszállításra, utógondozásra, arra, hogy bekerüljön a szociális hálóba.

A hozzátartozókkal is sok esetben a szociális munkások veszik fel a kapcsolatot, ők tájékoztatják őket például arról, ha családtagjukat átszállítják más osztályra, és közlik a jogaikat. A tanulmányba bevett 10 230 eset során 6060 hozzátartozónak volt szüksége tanácsra, útmutatásra a szociális munkások részéről.

Bumbuluţ Krisztina