Sztrájkkal fenyegetőznek, végül mégsem sztrájkolnak, de nem mondanak le követeléseikről a közalkalmazottak, akik alacsonynak tartják a béreiket a fővárosi közalkalmazottakéhoz képest. Romániában még mindig csak beszélnek az önkormányzatiságról, a döntések nagy része viszont felülről jön. A helyi adók nagy része is a központba érkezik és nagyon sok cég a fővárosban van bejegyezve, ott dúskálnak a pénzben, van lehetőség az ott dolgozó közalkalmazottak fizetésének az emelésére. Azt már nehéz lenne eldönteni, hogy mennyit dolgozik egy fővárosi közalkalmazott és mennyit egy vidéki, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a közalkalmazottak nagy része sem a fővárosban, sem vidéken nem versenyvizsgával jut tisztséghez (ha mégis, akkor tudjuk, milyen az a versenyvizsga), hanem meghatározott időre szóló szerződéssel alkalmazzák. Ez az alkalmazási forma minden politikai pártnak megfelel, hiszen minden kormányzó pártnak az az érdeke, hogy munkalehetőséget biztosítson azoknak a pártkatonáknak, akik a kampány idején jól teljesítettek. Az ilyen módon történő alkalmazás kétélű, hiszen képzetlen közalkalmazottal nem könnyű dolgozni, de mégis jobb, mint egy képzettel, aki majd akadályozza a munkáját vagy ahol csak tud, keresztbe tesz. Az, hogy Szatmár megyében a közalkalmazottak nem csatlakoznak az országos sztrájkhoz nagyon érthető. A jelenlegi közalkalmazottak nagy részét a korábbi vezetők tették tisztségbe, ezek nagy részének lejár a szerződése. Az új vezetésnek már ott toporzékolnak az emberei, akik arra várnak, hogy a vezetők meghálálják a kampányban végzett munkájukat. Ki „bolond” most sztrájkolni, amikor ropog a talpa alatt a palló, ingadozik alatta a szék? Elcsodálkoznánk, ha egy polgármesteri hivatalban vagy bármelyik közintézményben végignéznénk az alkalmazottak listáját és megtudnánk, hogy milyen végzettséggel, milyen tisztségeket töltenek be egyesek és kettesek. Ezek a személyek önmaguk leváltásáért sztrájkolnának, bár a leváltás sok esetben sztrájk nélkül is elkerülhetetlen lesz.

Elek György