„Az új tanévben mindannyian ízlelgessük sokszor a minőségi időt; hagyjuk, hogy beérjen, megérjen bennünk minden, amit lényegesnek tartunk” — hangzott a Hám János Líceum székesegyházbeli útindítóján.

Az „ezüstös” — azaz megalapításának 25. évfordulóját ünneplő — Hám János Római Katolikus Teológiai Líceum székesegyházbeli ünnepi tanévnyitóján elsőként nm. és ft. Schönberger Jenő megyéspüspök üdvözölt minden diákot, pedagógust és szülőt, emlékeztetve arra, hogy szeptember 12-e nemcsak az iskolakezdés napja, de Mária-nap is. „Égi édesanyánk névnapján és az ő kezét fogva lépünk Krisztus nyomdokaiba, és akkor nincs mitől félnünk” — mondta, azt kívánva mindenkinek, hogy az új iskolai év a Krisztus nyomában járás és a lelki tisztaság éve legyen.

Pakot Géza jezsuita atya, az iskola spiritualistája különösen a legkisebbeket köszöntötte nagy szeretettel: „Azokat, akik most csatlakoztak közösségünkhöz. Barátok között vagytok, akik arra szövetkeztek, hogy a legokosabbak legyetek. Mi a szövetség, a szövetségkötés népe vagyunk, s történelmünk során tudtunk fontos dolgokért szövetséget kötni és sorban haladni — úgy, ahogy most ülünk sorban a padokban. Szövetkezzünk a jóra ebben a tanévben! Érdemes a tízparancsolatot szem előtt tartani — nagyon jó útmutató. Legyünk az élet éltetői, segítői, és ne oltsuk ki senkiben a vágyat a reménységre, a jóra, s ne botránkoztassuk meg a kicsiket példánkkal ebben az évben” — fogalmazott. Rámutatva arra is: Mária is átment a megpróbáltatásokon, s ezek folyamatosan ismétlődtek élete során, de soha nem csüggedt el, mindig a jóra és az életre mondott igent. „Olyan szép, ha megmutatkozik a jóság. És olyan jó szövetséget kötni, hogy tudjunk együtt haladni. Éltessük az életet tisztán, szépen — hiszen mindannyian szépet hordozunk magunkban, Isten egyedi, szép teremtményei vagyunk egyenként” — mondta, majd szép tanévet kívánt mindenkinek, örömben és lelkesedésben, ezzel az útravalóval: „Higgyetek magatokban, mert Isten hisz bennetek!”

Töltsük meg tartalommal az időt

Köszöntő szavaiban Ádámkó István iskolaigazgató kiemelte: szeretné, ha a tanulás öröm, a nevelés pedig szeretetteljes kihívás lenne ebben a diákok és oktatóik előtt álló új iskolaévben, hiszen a gyermekeket nem lehet jóvá szidni, csak jóvá szeretni. „Az idő múlása gyakran foglalkoztat bennünket — a diákot főként akkor, amikor befejeződik a nyári szünidő és tanulásra hív az iskolacsengő, a végzett diákjainkat, akik 25 évvel ezelőtt kezdték tanulmányaikat az első szemináriumi osztályunkban, a felnőttet főként akkor, amikor harmincadik vagy negyvenedik életévébe lép. Várunk. Az idő múlik, de mi csak várunk. Várjuk, hogy elteljen egy tanítási nap, hogy elteljen a hét, hogy hazamehessünk. És sokszor csak a várakozásnak élünk, amely betölti mindennapjainkat, óráinkat, és eközben elfelejtjük az időt tartalommal megtölteni.

Az ókori görögök az idő kifejezésére két különböző szót használtak: a kronosz (mint fizikai idő, s annak múlása) és a kairosz terminusokat. A kairosz az idő minőségi formájára utal, ahogy azt megtöltjük tartalommal. Kívánom mindannyiunknak: ebben az új tanévben ízlelgessük sokszor a minőségi időt, a kairoszt. Hagyjuk, hogy beérjen, megérjen bennünk minden, amit lényegesnek tartunk: a személyes kapcsolatainkban, a tanórákon és az imateremben egyaránt. Ha így szemléljük az időt, az előttünk álló tanévet, a tanulás, a tudás, a személyes kapcsolataink mindannyiunk számára értékké formálódnak. Tegyük a jót!” — mondta, megköszönve a szülők bizalmát, hogy a Hám János Római Katolikus Teológiai Líceumba íratták gyermekeiket, amelyben 187 óvodás és 442 diák tanul.

Kereskényi Gábor, Szatmárnémeti polgármestere a líceum pedagógusait emelte ki köszöntőjében, akik — mint mondta — meg tudják adni azt a pluszt, azt a keresztény értékrendet, ami értékválságos világunkban kell és szükséges, a diákoknak pedig azt kívánta, mint saját, előkészítő osztályos lányának: sok lelkesedést, kitartást és tudásvágyat. Gnandt Zoltán főtanfelügyelő-helyettes a várakozás varázsában élő gyermekeknek bátorságot kívánt az új tanévben, hogy merjenek és akarjanak jobbak lenni holnap, mint ma.

Az ünnepség zárómomentumaként, a hagyomány szerint a tizenkettedik osztályos diákok kézen fogva vezették át az elsősöket a székesegyházból az alma mater épületébe.