Tóga István, a LEADER Akciócsoport menedzsere a kis és közepes mezőgazdasági vállalkozások szövetkezetekbe való tömörülésének a fontosságáról, annak gazdasági előnyeiről nyilatkozott lapunknak. A kisgazdák sikerétől függ a vidék megmaradása.

Tóga István elmondta, hogy sikerült Szatmár és Bihar megyében elindítani egy nagy országos pályázatot, amelynek az a célja, hogy serkentsék a kis és közepes mezőgazdasági vállalkozókat mezőgazdasági szövetkezetek létrehozására. Fel kell ismerniük a gazdáknak, hogy nagy szükség van erre az együttműködési formára. Folyamatosan felvetődik a kérdés: miért nem versenyképesek a hazai kis és közepes mezőgazdasági vállalkozók termékei? Miért nem tudnak versenyezni a spanyol, az olasz, a török és más országokban megtermesztett zöldségekkel, gyümölcsökkel, mézzel? A válasz nagyon egyszerű. Nagyon sok olyan tényező van, ami növeli a termékek árát. A romániai kis és közepes mezőgazdasági vállalkozók nem rendelkeznek korszerű gépekkel, holott ez költséghatékonnyá tenné a termelést. A másik hátrány, hogy minden farmer, aki előállítja a termékeit, egyéni megoldásokat kell hogy találjon: piacot keres, napokat tölt az élelmiszerpiacokon stb. Próbáljuk meg elképzelni, hogy naponta mennyi üzemanyagot használnak el a gazdák. Azért, hogy ezek és más plusz költségek ne a veszteséget növeljék, ráteszik a termék árára. Ha a gazdáknak nincs idejük a termelésre és a forgalmazásra, olcsón odaadják a terményt a viszonteladóknak vagy a közvetítőknek, és nem a termelőkhöz jut a haszon, hanem a közvetítőkhöz — magyarázta Tóga.

A LEADER Akciócsoport menedzsere szerint a társulási kérdést gazdasági szempontból kell nézni. Vannak olyan példák — például a piskolti zöldségtermesztők —, ahol évente gyarapszik a megműveletlen terület, mert megszokásból dolgoznak, de az előállított terméket nem tudják értékesíteni. Ezért van szükség egy olyan rendszerbe tömöríteni a kis- és közepes gazdaságokat, hogy anyagilag előnyös helyzetbe kerüljenek. Nem olyan szövetkezeteket akarnak létrehozni, amelyek csak papíron léteznek, hanem olyanokat, amelyek működnek — szögezte le Tóga. Jelenleg egyénileg mindenki dolgozik a meglévő gépparkkal, költ a munkálatokra, a szállításra stb., miért ne lehetne ezt társulási szinten csinálni, nagy mennyiségben, egyszerre eladni a terményt más tárgyalási pozícióból? Egyénileg lehetetlen nagy üzletláncokkal szerződni, egyesületi szinten egészen más a helyzet. Másképp tárgyalnak a vetőmag, a növényvédő szerek és más, nélkülözhetetlen dolgok beszerzésekor is. A nagyobb mennyiségű vásárláskor tizenöt-húsz százalék kedvezményben részesülnek a mezőgazdasági vállalkozók. Jelentős előnyökben részesülnek a szövetkezetek pályázatok esetén. A Vidéki Beruházásokat Kifizető Ügynökség (AFIR) legutóbbi, 4.1-es kiírásánál csak szövetkezetek nyertek, mégpedig azért, mert nagyobb pontot értek el, hitelesebbek, mert nyomon lehet követni a tevékenységüket. Az egyéni vállalkozók képtelenek modern gépparkok kialakítására.

A pályázat fontos jellemzője, hogy aki hajlandó ebben a programban részt venni, aláírnak vele egy kétéves tanácsadási szerződést. Segítenek a szövetkezet megalapításában, a társulásra szabott üzleti terv kidolgozásában, pályázati lehetőség és piac keresésében.

A mezőgazdasági minisztérium számára is fontos, hogy a szövetkezetek jól működjenek, hiszen Románia nagyon rossz helyet foglal el az európai rangsorban. Európában a bejegyzett gazdák harmincnégy százaléka valamilyen társuláshoz tartozik. Hollandiában száznégy százalék (azért, mert egy gazda több társulás tagja is lehet), Franciaországban hetvennégy százalék, Románia egy százalék alatt van. A nyugat-európai mezőgazdászok rájöttek arra, hogy a kisgazdának az a dolga, hogy termeljen. Nem kell marketingszakember legyen, nem kell piacra járjon, mert a rendszer ezt mind elvégzi helyette. Nem csak megszokásból kell dolgozni, és nem úgy, mint harminc éve, mert a körülmények nagyon megváltoztak. Egy személyben egy kisgazda ma már nem tud mindennek megfelelni. A pályázatban az áll, hogy három év alatt háromszázötven működő szövetkezetet kell létrehozni. Az elmúlt nyolc év során több milliárd euró támogatásban részesültek a kis és közepes mezőgazdasági vállalkozások. Ennek nem látszik az eredménye. Nincs több hazai termék a nagykereskedelemben. Nem tudunk felmutatni mennyiséget és minőséget, valamint elfogadható árakat. Itt is látszik, hogy a gazdák egyénileg nem kerülhetnek jó piaci helyzetbe.

Tóga hangsúlyozta, hogy a mezőgazdasági minisztériumnak van egy országos prioritása. Eddig is prioritást élveztek a szövetkezetek, hiszen a pályázatoknál a maximális száz pontból huszonöt pontot kaptak azok, akik valamilyen termelői csoportnak a tagjai voltak. Most az országos tanácsadási hálózat három és fél millió eurót kap, s a következő kiírásban külön intézkedést hoznak létre a működő szövetkezeteknek. Itt jelentkezik majd a feldolgozás támogatása, ugyanis a legnagyobb árrés nem a nyers terméken van, hanem a feldolgozott termékeken. Amíg nincs biztosítva helyi szinten a termékek feldolgozása, addig nem lehet valós nyereségre számítani. Szövetkezeti formában le lehet pályázni egy helyi feldolgozót — zöldség, gyümölcs, méz, vagy bármilyen termék —, hogy a termesztő nyerjen, ne a közvetítő vagy a viszonteladó. Egyénileg senki nem tudja megoldani, hogy feldolgozó céget hozzon létre. Olyan előírásoknak kell megfeleljen egy feldolgozó cég, ami komoly költségekkel jár. Szatmár megyében az egyetlen feldolgozó cég a Schamagosch, ami kis léptékben haladva fejlődik.

Tóga elismerte, hogy próbálnak megoldásokat találni a közel harminc éve létező problémákra, de a legnehezebb az emberek mentalitásán változtatni.

Elek György