Tudattalan és tudatos, hosszúra nyúlt értetlenkedések és kimerülésig alapos megvitatások jegyében telt a tanácsülés, amelyen a város 20 000 eurótól esett el a PSD-frakció „nem”-je miatt.

Nem volt egyszerű feladata a városi tanács tegnapi gyűlését üléselnökként vezető Ressler Stefannak, ugyanis a naptári nyár utolsó napja mintha egy csapat rakoncátlankodó óvodássá változtatta volna át a grémiumot — a tanácsosok hol tudattalanul, hogy nagyon is tudatosan értetlenkedtek hosszasan egy-egy határozattervezett fölött, a már az előző mandátumban is a kerek asztal körül ülők (de akkor nem ellenzékként) közül többen is a „kölcsön kenyér visszajár” elvet alkalmazva; persze az is lehet, hogy a televíziókamerák késztették szószátyárkodásra és csínytevő kisdiákkénti, szinte folyamatos poénkodásra őket. S bár több határozattervezet módosítása is terítékre került, hosszadalmas megvitatásokat követően végül mindent az eredeti formájában szavaztak meg — például a G. M. Zamfirescu Művelődési Központ 250 000 lejt kért és kapott két esemény megszervezésére: az 1918-as egyesülés centenáriumára, valamint a ma és holnap zajló Reformáció 500 rendezvénysorozatra, viszont Radu Roca tanácsos hiányolta az egy-egy rendezvényre jutó összeg pontos meghatározását. Covaci Natalia kulturális referens igyekezett megmagyarázni: egy szabadtéri rendezvény esetében, mint amilyen a szombati új központbeli ünnepi istentisztelet is, nem lehet előre tudni, pontosan mennyi is lesz a „villanyszámla”, a mobil illemhelyek költsége stb., ezért nem lehet banira pontos összeget feltüntetni — ugyanis ha a számlák végösszege 1 lejjel is túllépi azt, akkor újabb tanácsi határozat szükséges arra az egy lejre. Roca tanácsos értette s el is fogadta ugyan a magyarázatot, de nyugodtabb lett volna a lelke, ha feketén-fehéren leírva látja, mekkora összeg is illeti egyik és másik rendezvényt, s mivel a kulturális referens körülbelül 6–7 ezer lejre saccolta a reformációs emlékünnepség szabadtéri programjának költségeit, szociáldemokrata frakciótársai javasolták, hogy 10 ezer lejt nevesítsenek erre a 250 000-ből. A kimerítőig alapos megvitatás nyomán azonban végül elvetették a módosítási-pontosítási javaslatot, és eredeti formájában fogadták el a tervezetet. Ezt követően szinte meglepő gyorsasággal és egyetértésben szavazták meg a soron következő pontokat: a Városi Sportklub pénzelszámolási szabályzatát (ami eddig is a kormányhatározatnak megfelelően történt, a számvevőszék ajánlására azonban a kormányhatározatot „alakították át” helyi szabályzattá), a helyi rendőrség alkalmazottainak feladatköreinek a meghatározását, a Szatmárnémeti Északi Színház menedzsmentjét érintő intézkedéseket, az Avram Iancu utcában majdan épülő szemészeti klinika és szolgálati lakások városrendezési tervét, és nagy örömmel a Corvinilor utca 26. szám alatti belső udvarban lévő szükséglakások lebontását. A Szatmárnémeti város tulajdonában lévő és a Déli Ipari Parkban található két terület nyílt árverésen történő eladása viszont ismét hosszadalmas megvitatást igényelt — abban ugyan egyetértettek, hogy a majdani vásárló-vállalkozónak 25 új munkahely biztosítására is köteleznie kell magát, az ALDE-frakció tagjai számára azonban felfoghatatlan volt, miért nem lehet haszonbérbe adni ezeket a területeket ugyanúgy, mint eddig a többit. Adrian Albu alpolgármester elemisták számára is érthetően magyarázta el, hogy számvevőszéki ajánlásra döntöttek az eladás mellett a haszonbérbe adás helyett (s amit a számvevőszék ajánl, azt igencsak ajánlatos megfogadni), a liberális demokraták szövetségének két tanácsosát mégsem sikerült teljesen meggyőznie. A PSD-frakció viszont — természetesen ez esetben is hosszúra nyúlt szóváltásokkal fűszerezve — megtorpedózta a Lucian Blaga sugárút 187. szám alatti ingatlan eladását (amelyet a potenciális vásárló több mint 40 éve használ), aminek „köszönhetően” a város elesett 20 000 euró jövedelemtől, valamint a következő években kapott volna ingatlan- és telekadók összegétől.

Szabó Kinga Mária