A romániai X-Faktor egyik legszínesebb, legtehetségesebb énekesével, a szatmári származású Surányi Botonddal beszélgettünk a tehetségkutatóról, jövőbeni terveiről és a kieséséről.

– Néhány nap eltelt már a kiesésed óta, volt időd megemészteni a dolgokat. Csalódott vagy a nézők döntése miatt?

— Nyilván egy picikét csalódott vagyok, nagyon jó lett volna, ha legalább a fináléig eljutok, hisz tudtam, hogy csapatként nagyon nehéz tehetségkutatót nyerni. Talán azért, mert a szavazóknak könnyebb egy énekesre odafigyelniük, nagyobb eséllyel lehet kedvenc egy szóló-produkció, mint egy csapat, melyben több ember szólamokban énekel, amitől néha összezavarodik a tévénéző. Ugyanakkor elégedetten is hagytam ott a show-t, hisz nagyon sokat tanultam, remélem, hogy ezeket kamatoztatni is tudom majd a jövőben, mivel most kezdődik az igazi munka.

— A mentorok közül Cheloo többször is megjegyezte, hogy magasan te énekelsz a legjobban a Nord X nevű formációban, a többiek pedig legtöbbször összezavarnak. Mit gondolsz erről? Volt-e feszültség emiatt a csapatban köztetek?

— Nincs olyan csapat, ahol mindenki ugyanolyan kaliberű énekes. Mindketten — Flavia Hojda és Tudor Gliga — jók voltak, a próbákon minden tökéletesen ment, aztán az élő show-ban valami történt, az izgalom a produkció rovására ment. Az viszont nem igaz, hogy ők rossz énekesek lennének, inkább azt mondanám, hogy nem rendelkeznek elegendő tapasztalattal a szakmában. Szerencsére én elég sok helyen felléptem már, ami adott egyfajta biztonságérzetet, s így a fellépések előtt nem görcsöltem, nem izgultam a produkció miatt, de természetesen egy egészséges drukk bennem is volt. Nem volt feszültség emiatt köztünk, végig összetartottunk, csapatként kezdtük az élő show-t, és csapatként is fejeztük be.

— Ha mégis egyéni versenyzőként kerültél volna be az élő show-ba, szerinted nagyobb esélyed lett volna a versenyben, mint csapatban?

— Úgy érzem, igen. Szólóban talán többet tudtam volna nyújtani, jobban ment volna az összpontosítás. Valamiért azonban nem feleltem meg nekik egyéni versenyzőként, ezek szerint mégis hiányzott valami, és ezért kerültem a Nord X-be, de egyáltalán nem bántam meg, hogy igent mondtam.

— Melyik volt a legemlékezetesebb pillanatod az X-Faktorban?

— Több volt: már az első meghallgatás is egy igazi élmény volt, főleg azért, mert kiderült, hogy másnap a mentorok előtt is felléphetek. Aztán jött a lánykérés, jobban izgultam Evelin válasza miatt, mint a zsűri döntése miatt. Ezt követte a tábor, ahol nagyon rövid idő alatt kellett felkészülnünk, fáradtak voltunk, meleg volt, mindenki izgult, és végül a mentorok háza, ahol már csapatban vettem részt. Mindent összevetve, ez volt a legemlékezetesebb, legszebb momentum, amikor megtudtam, hogy bejutottunk az élő adásba. A felgyülemlett izgalom miatt megkönnyeztem a döntést, hisz a mentorunk, Delia úgy alakította a dolgokat, hogy mi azt higgyük, kiestünk, de végül mégis jó hírt közölt velünk.

— Nagyon erős az X-Faktor idei mezőnye. Szerinted ki lehet a befutó?

— Nehéz megmondani. Eddig azt hittem, hogy Ráduly Botond nyeri meg a nagydíjat, aztán kiesett. Úgy gondolom, hogy Iulia Manolachénak és Tudor Turcunak van a legnagyobb esélye, de ez csak az én véleményem, hisz ebben a versenyben nem csak a hang számít, fontos, hogy az adott versenyző milyen személyiség, mit tud még felmutatni a hangja mellett.

— Hogyan tovább? Folyatod a Nord X-szel, vagy inkább szólóénekesként szeretnél érvényesülni a zenei pályán? Esetleg vannak már felkérések?

— Bármennyire is szeretem a csapatot, számomra most fontosabb a szólókarrier, de ez nem jelenti azt, hogy velük nem dolgozom majd együtt. Megkeresett már néhány kiadó, de még várok. Szeretném, ha én írhatnám a dalaimat, saját lenne a zene és a szöveg is, mert így jobban átérezném, átélném a dalt.

Botos István