A  Szatmári Római Katolikus Egyházmegye Pasztorális Tanácsának Diakónia munkacsoportja immár tizenegyedik alkalommal hív közös ünneplésre, és a helyszín választása nem véletlen, hiszen Szent Erzsébet szobra minden nap emlékezteti az előtte elhaladókat, hogy a szükséget szenvedő emberek melletti kiállás a legnemesebb szolgálat.
Árpád-házi Szent Erzsébet mindannyiunk számára példakép. Életével és tetteivel útmutatást ad, hogyan éljük meg jól a szeretet parancsát a mindennapokban, és hogyan szolgáljuk rászoruló testvéreinkben Krisztust. Egész életét az Isten és embertársak iránti szeretetet jellemezte. Imádsággal és az irgalmas szeretet gyakorlásával élte életét: gyermekként, feleségként, anyaként és a rászorulók társaként. Tökéletes összhangot tudott teremteni a Jóisten, valamint a férje, gyermekei, hozzátartozói iránti szeretet megnyilvánulásaiban.  Éber szívvel járt: ápolta a betegeket, támogatta, segítette a rászorulókat, – mindig örömmel, tapintattal, nagylelkűen. „Amit a legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, nekem tettétek” – olvassuk Jézus tanítását az evangéliumban. Ez a jézusi buzdítás mutatja az irányt egyházmegyénkben is a szeretetszolgálat gyakorlására, a bajbajutott embertársak észrevételére és megsegítésére.
A szervezők szeretettel várnak mindenkit a megemlékezésre és kérik, hogy jelenlétükkel, imáikkal támogassák az egyházmegyénkben szükséget szenvedő testvéreinket, illetve a szeretetszolgálatban munkálkodókat. 

Ugyanezen a napon az egyházmegye valamennyi esperességében imával és a szolgáló szeretet gyakorlásával emlékeznek meg Szent Erzsébetről.