Kaszaniczki Csongor házigazda lelkipásztor kihangsúlyozta a konferencia aktualitását, hisz éppen presbiterválasztás előtt kaphatnak bátorítást. Az igét Szilágyi Balázs, a Szatmár-Láncos Református Egyházközség lelkipásztora hirdette Mózes második könyve 17. részének első 17 és a 18. fejezet 21. verse alapján.

Baj és probléma esetén egymás vádolása következtében odalesz a közösség békessége. A nép ahelyett, hogy odaállt volna Isten elé, perlekedett vele, és szolgája, Mózes ellen fordult. Önvizsgálatot kellett volna tartania. Az igéből azt is megtanulhatjuk, hogy tudni kell átadni a feladatokat, nem csak akkor van elvégezve valami, ha mi csináljuk meg, de a hárítás felelőtlenségére is felhívta a figyelmet az igehirdető. El kell fogadni, hogy a vezető egymagában nem képes cipelni a terhet, de ugyanakkor meg kell tanulni át is venni a feladatokat, tennivalókat. Az imádkozó Mózes arra tanít, hogy a harcaink a hegyen dőlnek el, azaz az imádság meghatározó. Imádságos lélekkel lehet győzni a mindennapokban, és az elöljárók hivatása az is, hogy életükkel mágnesként vonzzák a gyülekezet többi tagját Isten színe elé.

Illés Jenő, a Szatmári Presbiteri Szövetség elnökének köszöntése után Sipos Miklós nyugalmazott esperes, lelkipásztor a presbiter szerepéről tartott előadást. Először is a bibliai alapokról beszélt, majd egyháztörténeti kitekintésében kiemelten szólt arról, hogy az 1555-ös erdődi zsinat már beszélt a presbiterek szerepéről. Minden presbiternek meggyőződése kell hogy legyen, hogy a gyülekezet révén maga az Úr hívta el a szolgálatra. Presbiternek lenni nem díszállás, hanem szolgálat Istennek és a gyülekezetnek. Ugyanakkor a presbiteri szolgálat nem egyszemélyes ügy. A lelkipásztorok és a presbiterek nem versenytársai, hanem szolgatársai egymásnak. Lelkipásztor és presbiter együtt felelős a gyülekezetért és a hit tisztaságáért — hangsúlyozta az előadó.

A szünetet követően dr. Király Lajos esperes a zene szerepéről beszélt a gyógyításban, pasztorálpszichológiai vonatkozásokkal. Az egyházban talán mindmáig él az a vágy, hogy a mai „Péterek” prédikációja tömegeket szólítson meg, azonban — Gyökössy Endre gondolatait idézve — Fülöphöz hasonlóan az egyhez is „csatlakozni kell” (ApCsel 8, 26–40), annak tudatában, hogy a „pasztorálpszichológusnak… az ige vezetése mellett mindent fel kell használni, hogy jobb, eredményesebb lelkigondozást, életápolást végezhessen”. „Ebbe a „mindent felhasználni” gondolatba beletartozik a zene is, amely a pasztorációs alkalmakon holisztikusan, az egész ember javát szolgálva a gyógyulást, az életvezetést és Istennel való kapcsolatát tudja elősegíteni — mondta az esperes. A kezdetek és a bibliai, történelmi alapok felvázolása után az előadó beszélt a stresszről, az alexitímiáról (érzelmi analfabetizmus) és a stroke-ról, valamint az éneklés és a zenélés gyógyító erejéről, a gyógyító kommunikációról és a kórusban való éneklésről. Végezetül néhány reprezentatív kutatást hozott a presbiterek elé a témában.

Tóth András, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület Presbiteri Szövetségének elnöke is megtisztelte az eseményt és köszöntött. Besenyődi Judit ifjú szavalataival színesítette az alkalmat, a záróéneket követően a helyi lelkes gyülekezet vendégfogadásával, szeretetvendégséggel ért véget a konferencia.

SZFÚ