A Szatmárnémetiben szombaton megrendezett XXIII. Gellért Sándor vers- és prózamondó verseny Kárpát-medencei döntőjének első három helyezését szlovéniai szavalók nyerték. A közönségdíjat Gáti Gábor vehette át, a szavalók díját Baj Bianka kapta.

Szombaton a Szatmárnémeti Református Gimnázium dísztermében rendezték meg a XXIII. Gellért Sándor vers- és prózamondó verseny Kárpát-medencei döntőjét. A főszervező Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács nevében Veres-Kupán Enikő köszöntötte a versenyzőket és a közönséget, majd átadta a szót Ary Dalmának, aki a továbbiakban a műsort vezette. Az idei döntőn tizenhét versenyző vett részt Romániából, Magyarországról és Szlovéniából. A zsűri —András Gyula színművész, Csirák Csaba helytörténéesz, Keresztes Szőke Erzsébet magyartanár, Nagy Ágota rendező és Nagy Gyula magyartanár — lehetőséget adott valamennyi versenyzőnek, hogy mondja el mindkét verset, amivel a versenyre készült. A zsűri pontozta a délelőtti és a délutáni teljesítményeket is, a két produkció után kapott pontok összesítése után alakult ki a végeredmény. A versenyen minden korosztály képviselte magát: voltak fiatalok, felnőttek és szépkorúak. A versválasztás is változatos volt, legtöbben klasszikus költők verseit választották, de elhangzott néhány kortárs költő verse is. Ami különösnek tűnik minden évben az, hogy kevesen választanak Gellért Sándor verset. Amíg az 1990-es években hatvan-hetven felett volt a versenyzők száma és megtelt a színház érdeklődőkkel, az utóbbi években csökken a versenyzők és a nézők száma is.

Az eredményhirdetés előtt Nagy Gyula magyartanár a zsűri nevében szólt a szavalókhoz. „Szavalóversenyeken visszatérő probléma a versválasztás. Sokan választanak olyan verset, ami nem illik az egyéniségükhöz. Nem elég csak a szöveget megtanulni. Aki verset mond, az valamit el akar mondani. Ezt csak az teheti meg, aki érti a verset. Van egy dolog, amin az ember nem tud változtatni, ez a hangszín. Amin lehet változtatni az a hangsúly, a hanglejtés, beszédtempó, hangerő stb., ezekkel kell játszani. Az irodalomtanításból került a szavalóversenyekre az a szó, hogy versbeszéd. A nyomtatott szöveg, nem beszélt szöveg. A versbeszéd ezen lép túl. Az elmondott szövegben van leírás, elbeszélés és párbeszéd. Amit nagyon sokan nem vesznek tudomásul: nagyon nehéz balladát mondani és vigyázni kell a lírai versekre” — összegzett a pedagógus, majd arra figyelmeztette a versenyzőket, hogy az, aki csak évente egyszer mond verset szavalóversenyen, az ne várja, hogy dobogós helyre kerüljön. A versmondás ugyanis velünk kell hogy éljen, fogalmazott Nagy Gyula.

Díjak

1. hely: Horváth István, 2. hely: Micsinai Dominik, 3. díj: Kurucz Ádám Konrád (mindhárman szlovéniaiak). Közönségdíjas Gáti Gábor, a szavalók díját Baj Bianka kapta. A fődíjak mellett különdíjakat és felajánlott díjakat vehettek át a versenyzők.

A versenyen jelen volt Schmidt István, aki a Kanizsai Kulturális Központ által megszervezésre kerülő XII. Csengey Dénes vers- és prózamondó versenyre hívott meg szavalókat. Érdekességként mondta el, hogy nem véletlen az, hogy a szlovéniai szavalók minden évben jól szerepelnek különböző szavalóversenyeken, hiszen az öt-hatezer magyart számláló Szlovéniában több mint száznegyven olyan magyar szavalót számlálnak, akik rendszeresen vesznek részt szavalóversenyeken.

Elek György