Kallós Zoltán ma Bukarestben találkozik a tanügyminiszterrel, hogy a tárcavezetőtől átvegye négy évre szóló főtanfelügyelő-helyettesi megbízatását, miután versenyvizsgával elnyerte a meghirdetett vezetői tisztséget. Az alábbiakban vele beszélgettünk.
— Több éves tanári, majd iskolaigazgatói munkássága után versenyvizsgával, négy évre szóló mandátummal lett főtanfelügyelő helyettes. Mennyire jelent ez kihívást az ön számára?
— Nagy kihívást jelent az oktatási hálózati rendszer átszervezése, ugyanis mindenhol csökkenőben van a gyereklétszám, leginkább a falusi közösségek vannak elöregedve, de Szatmárnémetiben is több külvárosi iskola is létszámhiánnyal küzd. Nekünk arra kell törekednünk, hogy minél stabilabb és minőségi oktatást biztosító iskoláink legyenek. Sajnos nagyon sok színmagyar család van, akik román tagozatra íratják a gyerekeiket a jobb érvényesülés reményében, illetve azért, hogy tanuljanak meg jobban románul. Ez egy csapda, aminek később meglesznek a következményei. A most elfogadott jogszabály-módosítás, amelynek értelmében a magyar tagozaton tanuló gyerekek nem csak idegen nyelvként tanulják a románt, de ennek megfelelően differenciált vizsgát tesznek majd, nagy segítség a magyar gyerekek számára. Másrészt megoldást kell találni az iskolák infrastruktúrájának a javítására, ugyanis sok iskola nem vonzó a gyerekek számára. A múlt hibáiból tanulva előre kell nézni és javítani kell a helyzeten.
— Mik a legfontosabb teendők?
— Nagy szükség van egy megyei szintű oktatási stratégia kidolgozására. Nem lehet egy kalap alá venni a tövisháti régiót egy városi vagy város közeli helyzettel. A különböző térségeknek más specifikumú oktatási helyzete alakult ki. Fel mérni a pontos helyzetet, az infrastruktúrát, hol, milyen a gyereklétszám és mire lehet számítani hosszabb távon.
— Az oktatási rendszer megreformálásában nagy szerepet játszanak az önkormányzatok. Milyen az együttműködés velük?
— Az önkormányzatok legfőbb feladata a tanügyi intézmények fenntartása. Az önkormányzatokkal az iskolaigazgatóknak kell tartaniuk a kapcsolatot. Én ismerek sok iskolaigazgatót — főként a magyarokat —, nagyon felkészültek, lehet velük együttműködni, viszont az önkormányzatok vezetői — a polgármesterek — is meg kell hogy értsék, mennyire fontos az iskolák fenntartása és jó felszerelése.
— Évek óta gondot jelent a szakiskolák fejlesztése. Nagyon sok szülő elméleti iskolákba íratja a gyerekét, akik lehet, hogy leérettségiznek, de egyetemre már nem jutnak be, azonban, ha szakiskolát végeztek volna, lehetne belőlük jól fizetett és keresett szakember. Vannak tervek a szakiskolák megerősítésére?
— Amikor Bukarestben részt vettem a versenyvizsgán, a szakoktatással kapcsolatosan is kaptam kérdést. Általános jelenség, nemcsak Szatmár megyében, hanem máshol is, hogy még mindig nem adjuk meg a szakma igazi rangját. Tulajdonképpen a szülő a családon belül kell felmérje a gyerekkel közösen, hogy az elméleti vagy szakiskolába járjon. Elméleti líceumba csak azoknak a gyerekeknek érdemes menni, akik tudják előre, milyen egyetemre akarnak felvételizni. Az, aki nem akar egyetemi tanulmányokat folytatni, jobb ha szakiskolába iratkozik. Sajnos a szülők tíz-tizenöt százalékát tudtunk csak meggyőzni arról, hogy előnyösebb lenne a gyerek számára a szakiskola, mint az elméleti képzés.
— Eddig iskolaigazgatóként volt kapcsolata a tanfelügyelőséggel, ezentúl a másik oldalról fogja látni a dolgokat.
— Biztos, hogy ebből a szemszögből nézve másként fognak látszani a dolgok. A problémák mindig újak és újak. Tudom, hogy milyen problémákkal jelentkeznek majd a kollégáim, azt is tudom, mi az, ami megoldásra vár. Azt szeretném, ha nem ígéretekkel, hanem konkrét megoldásokkal tudnék segíteni.
— Az elkövetkező négy évben minden bizonnyal lesznek összevonások iskolák vagy akárcsak osztályok szintjén is. Ezek a döntések bármennyire szükségszerűek lesznek, nem lesznek népszerűek.
— Én nem jelenteném ki, hogy biztosan lesz összevons. Mint már mondtam, fel kell mérni a helyzetet és az egész megyére kiterjedő oktatási stratégiát kialakítani. Az összevonások bizonyos szempontból károsak, bizonyos szempontból hasznosak. Vannak viszont olyan helyzetek, amikor a gyereknek jobb, ha ott marad a falujában. Ha egy lakónegyedi gyerek bekerül egy városközponti iskolába, előnyös helyzetbe kerül. Ugyanúgy előnyös, ha egy falusi gyerek bekerül a lakónegyedi iskolába. Sokrétű ez a dolog, alaposan fel kell mérni a helyzetet.
— Eddig politikai pártok egyeztetése során dőlt el, hogy melyik párt kit javasol a főtanfelügyelő helyettesi székbe, most mindkét főtanfelügyelő helyettes versenyvizsgával foglalta el a széket. Ön szerint lehet majd pártoktól függetlenül végezni ezt a feladatot, és milyen szempontokat vesz majd figyelembe, amikor döntéseket kell hozni?
— Már évtizedek óta az a cél, hogy az oktatás-nevelés függetlenítve legyen a politikától, a tanfelügyelőség legyen egy szakmai szervezet és működjön együtt az önkormányzatokkal, függetlenül attól, hogy a polgármester milyen párt színeiben van jelen és a tanácsi többség milyen pártfrakciót képez. Nekem az a feladatom, hogy a minőségi oktatást segítsem elő és attól függetlenül, hogy pártok vagy érdekvédelmi szervezetek felkérnének vagy felszólítanának, szívügyemnek tartom a magyar nyelvű oktatás megerősítését, hogy a magyar gyerekek tapasztalják meg, érdemes magyarul tanulni.
Elek György