Vasárnap, a Nagykárolyi Városnapok keretében, a Károlyi-kastély Lovagtermében nyílt meg Hauler Gyöngyi gobelin-kiállítása. Ebből az alkalomból beszélgettünk el a gobelinek készítőjével.

Sokak előtt csenghet ismerősen Hauler Gyöngyi neve. Aktív nyugdíjasként él, akinek legfőbb hobbija a kézimunka, elsősorban a gobelinek varrása. Mint mondja, már két szemüveggel varrja a gobelineket, de a nehézségek ellenére sem telhet úgy el nap, hogy legalább egy-két órát ne varrna. „Úgy húszéves koromban alakult ki bennem a szenvedély a gobelinkészítés iránt. Édesanyámtól tanultam, tőle lestem el az első fogásokat, s aztán magam vittem tovább ezt a mesterséget. Akkoriban még igen nehéz volt hozzájutni a festett vászonhoz éppúgy, mint a varráshoz használt, különböző színárnyalatú pamutokhoz. Hogy mindez ne akadályozzon a munkában, magam festettem a pamutot” — meséli. Gyöngyi néni neve egyébként széles körben ismert Nagykárolyban. Nagyon sok barátnője van, munkájára pedig kíváncsiak a helybeliek. Mindezt az is bizonyítja, hogy igen népes közönség jelent meg az általa készített gobelineket bemutató tárlat megnyitóján. Amikor arról kérdeztük, hogy mi a legnagyobb siker, amit elért a tevékenysége során, azt válaszolta: „Tokajban egy nemzetközi gobelinversenyen első helyezést értem el. A versenyre egy Caravaggio-kép — a Gyümölcskosarat tartó fiú — gobelines változatával készültem. Ennek a képnek egyik jellegzetessége, hogy a fiú szinte követi a nézőt tekintetével. A gobelinemmel szerencsére sikerült visszaadnom ezt a hatást. Akkor ott, ezzel a képpel nyertem. Az elnök meg is kérdezte, hogyan sikerült mindez. Én akkor azt mondtam, ha kedvvel varrok, akkor én szívemet-lelkemet beleadom egy képbe. Mert másképp nem sikerülhet. Azóta több ilyen jellegű munkát készítettem, és nagyon örülök, hogy a gobelin által is vissza tudom adni a kép sugározta élmény egy részét” — hangsúlyozta Gyöngyi néni. A nagyobb méretű gobelinek kivarrása akár egy-két évig is eltart, de a kisebbeké is több hónapot vesz igénybe. Lelkileg is erőt ad számára a gobelinezés, ugyanakkor szeretné, ha lennének fiatalok, akiknek továbbadhatná tudását, tapasztalatait. „Szeretném megkérni majd Georgescu Bogdant, hogy hirdesse meg, hátha lennének olyanok Nagykárolyban, akik foglalkoznának gobelinkészítéssel. Akár egy-két személyt is szívesen tanítanék. Hátha lesz rá igény. Nem mindegy, milyen öltéssel készül a gobelin például. Ha nem megfelelően varrják, nem éri el a kívánt eredményt. Ezeknek a tapasztalatoknak a megszerzése egy élet munkájának eredménye, ezért nagyon szeretném, ha lenne kinek továbbadni. Sajnos, nincs tudomásom arról, hogy a fiatalabbak gobelineznének Nagykárolyban, pedig nagyon szép hobbi, mely sok örömet ad, és türelemre is tanít” — tette hozzá Hauler Gyöngyi.

Tőtős Tímea