A szatmárnémeti Iparosotthonban megtartott rendezvény iránt nagy volt az érdeklődés: tanárok, szülők, diákok, valamint olyan személyek érkeztek az eseményre, akik fontosnak tartják, hogy a fiatalok számára adódjanak olyan lehetőségek, amelyek révén anyanyelvüket ápolják, illetve lehetőségük van a tehetséggondozásra.
Gál Gyöngyi, a LiterArt Magyartanárok Egyesülete elnöke röviden ismertette az egyesület célkitűzéseit és az eddig elért eredményeket. Szatmár megye magyartanárainak sikerült egy szakmai fórumot teremteniük, hogy növeljék a minőségét a magyar nyelv és irodalom oktatásának. A két legfőbb célkitűzés a szakmai képzés és a tehetséggondozás. Ezt a két célkitűzést az elmúlt évek során sikerült teljesíteni. A LiterArt munkáját segítik tanárok és szakemberek.
A diákirodalommal kapcsolatosan Gál Gyöngyi egy szerencsés találkozásnak nevezte a Szamos folyóirat és a LiterArt együttműködését. A magyartanárok azt tapasztalják, hogy vannak ügyes és kreatív diákok, akik eddig az íróasztal fiókjainak írtak, eddig nem volt számukra lehetőség publikálásra. A Szamos Diákirodalmi Körben tömörülő diákírók számára lehetőség nyílt, hogy a Szamos folyóiratban publikálják az írásaikat. Ez egy nagyszerű lehetőség. Gondoljunk arra, hogy Szatmár megyéből hányan indultak el iskoláink padjaiból, akik mára pedagógusok, többen közülük elismert költők és írók!
Török Enikő, a Rákóczi Ferenc Általános Iskola tanítónője hosszabb ideje foglalkozik tehetségkutatással és tehetséggondozással. Amióta a diákjainak lehetőségük adódik a közlésre, egyre többen jelentkeznek saját írásokkal. Több mint tíz éve szervezi a Petőfi Sándor szavalóversenyt, ami szintén nagy lehetőség az anyanyelvápolásra és az irodalom megszerettetésére. Elmesélte, milyen nagy élmény a tanítványai számára, amikor megérkezik a Szamos folyóirat. Egyre több gyerek próbálkozik írással, legutóbb egy rövid próza olvasásakor úgy döntöttek a gyerekek, hogy saját elképzeléseik szerint írnak befejezést a novellának.
Fehér Imola német-angol tanárnő örömmel látja, hogy a diákok olvasnak, sokan írnak is közülük, és a fiatalok között is mindig vannak olyanok, akik kedvelik az irodalmat, és rendszeresen jelzik, hogy írtak valamit.
Pataki Enikő, a Kölcsey Ferenc Főgimnázium igazgatónője szerint a tehetséggondozás nagyon fontos a magyartanárok számára. Szerencse, hogy a magyartanárok nagyon sokoldalú gyerekekkel foglalkoznak. A tehetséget kibontakoztatni sokrétű feladat. A Szamos Diákirodalmi Kör kezdeményezése azért lenyűgöző, mert a diákok nem azért teszik azt, amit tesznek, mert a tanár elvárja tőlük, hanem azért, mert ők azt szeretik, és örömüket lelik benne. Pataki Enikő azt kívánta a Diákirodalmi Körnek, hogy sok olyan tagja legyen, akik szívesen járnak oda, a Szamos folyóiratnak pedig azt, hogy minél több diákírás jelenjen meg benne. A Szatmár megyei magyar nyelvű iskolákban hagyománya van a diákirodalomnak, most pedig egy új formát kapott, hiszen a Szamos folyóiratban egy új fórumot kaptak a diákok, s erre a magyartanárok nagyon büszkék. Egészen más hangzása van annak, amikor a diákok maguk szerveződnek, mint ha tanári utasításra tennék azt. A Kölcsey Ferenc Főgimnáziumnak mindig volt diákújságja, s annak a megújulásakor éppen Besenyődi Judit volt a főszerkesztője; az iskolának büszkesége az, hogy ő lett a Szamos Diákirodalmi Kör elnöke és a Szamos folyóirat diákirodalom-rovatának a szerkesztője. Van remény arra, hogy a diákirodalmi körből kinőnek olyan költők-írók, akikre büszkék leszünk majd. Nem lehet receptet adni arra, hogyan kell ma a diákokat biztatni az írásra, illetve a vers- és prózamondásra, most egy új kezdeményezés, egy új gondolkodásmód van kibontakozóban, reméljük, eredményesen.
Mitroi Tímea képzőművész a jövőben igyekszik több időt szentelni a tehetséggondozásnak. Jelenleg azzal foglalkozik, hogy az Aurel Popp Képzőművészeti Líceum tanulóinak a legsikeresebb grafikáit gyűjti össze, amelyek megjelennek majd a tervek szerint májusban megjelenő második diákirodalmi antológiában. Egy lapban, egy antológiában vagy bármilyen kiadványban megjelenő munka nyomot hagy, megmarad, megismerhetővé válik. Mitroi Tímea amiatt is örül annak, hogy együttműködhet a Szamos Diákirodalmi Körrel, mivel annak elnökével, Besenyődi Judittal évekkel ezelőtt együtt szerepeltek színpadi és hagyományőrző előadásokon. A diákirodalmi kör remélhetően segít majd kiállítások megszervezésében, lehetőséget teremt kiadványokban való szereplésre.
Sárándi Annamária tanárnő arról beszélt, hogyan szerette meg ő a verset és a versmondást. Próbálkozott versírással, de arra a következtetésre jutott, hogy hasznosabb számára, ha verseket tanul, s azokat megszeretteti másokkal is. Olvasáskor mindig azt tapasztalja, hogy ő nem tudná ugyanúgy megfogalmazni azokat az érzéseket, azokat a gondolatokat, emiatt a jó versekben keresi a saját érzéseit.
Schmidt Mária zenetanárnő örömmel tapasztalja, hogy Szatmár megyében vannak tehetséges fiatalok. Arra biztatta őket, hogy ne hagyják abba, amit csinálnak, mert az irodalom, a zene és a képzőművészet által érzelmekben gazdagabbak lesznek.
Kovács Éva színművésznő versélményeit, a szép magyar beszédre való nevelésben végzett tevékenységeiről és a szavalóversenyekre való felkészítésben elért tapasztalatait osztotta meg a résztvevőkkel.
Méhes Katalin színművésznő elismerően szólt a diákírókról, az előadásukról és az általuk előadott műsorról.
Az egyéves Szamos Diákirodalmi Körnek van jövője, a pedagógusok, illetve a kultúrát kedvelők támogatásukról biztosítják, a nagy számban megjelent szülők pedig meggyőződtek arról, hogy hasznos szabadidős tevékenységeket végeznek a gyerekeik.

Elek György