Hogy a néptánc és a népzene szeretete él, és igény is van rá Szatmár megyében, azt mi sem igazolja jobban, mint a XXI. Néptánc- és kézműves tábort záró gálaműsor — a fáradhatatlan táborlakók közel kétórás előadáson mutatták be mindazt a tudást, amit elsajátítottak, s Fejér Kálmán bácsinak tett ígéretükhöz híven olyan hangosan énekelték az avasújvárosi Bújj, bújj, zöld ágat, hogy az egész falu hallotta.

Izgatott gyermeksereg piros, zöld, kék, fehér népviseleti színkavalkádja hullámzott szombaton délután Avasújvárosban a kultúrház és az iskola sportpályája körül, ahol frissen ácsolt színpad és Popa Zsolt keze munkáját dicsérő „díszlet” várta az érkezőket — a nem kevésbé izgatott szülőket, akik szinte zsúfoltságig megtöltötték a lelátót, és örömmel vegyes izgalommal várták a gálaműsor kezdetét, melynek keretében gyermekeik (akik között voltak gyakorlott táncosok is, de sokan olyanok is, akik csak most ismerkedtek meg a zenés, táncos anyanyelvvel) bemutatták mindazt a tudást, amelyet egy hét alatt magukba szívtak. Az egybegyűlteket Kocsis Tünde és Krupa Anna, a tábor szervezői és „mozgatórugói” üdvözölték, visszapillantva az elmúlt hétre, melynek napjaiban Szatmár vidék hagyományait ápolták és tanulták, s ismételten megköszönve azt a rengeteg anyagi és eszmei segítséget, amellyel az egész avasújvárosi közösség és polgármesteri hivatal melléjük állt. S áll majd a következőkben is, hiszen mint Majláth Gábor polgármester fogalmazott: nem csak annak örül, hogy egy hét erejéig sikerült kimozdítani a gyermekeket a laptop s a televízió elől, de szeretné, ha jövőre barátaikat, szomszédaikat is hoznák magukkal a táborba.

„Mindenki előtt emelem a kalapom, mert szenzációsan ügyesek voltak! Egész héten fáradhatatlanul énekeltek, szórakoztak, táncoltak — én nagyon csodálom, hogy még bírnak állni a lábukon. Valószínűleg otthon három napig egyfolytában aludni fognak, de ezen ne csodálkozzanak majd, kedves szülők, hiszen egész héten mást sem csináltunk, mint reggeltől estig úgy táncoltunk, ahogy valamikor régen Szatmárban táncoltak” — mondta kissé fáradtan, de örömtől ragyogva „Árpi bácsi”, azaz Benedek Árpád táncpedagógus, aki napközben szatmári táncokra tanította, az esténkénti táncházban pedig moldvai és csíki játékokkal is megismertette a táborozókat, melyekhez a népzenét a nagyváradi Csillagocska zenekar szolgáltatta, s Diményi Eszter népdaltanításaiban is jelentős szerepet kaptak. S hogy mennyire „beleivódott a gyermekek vérébe” a mozgás, azt mi sem példázta jobban, mint hogy amíg Diményi Eszter felcsíki dalokat énekelt, habozás nélkül táncra perdültek a pálya szélén. Zene, népdal, tánc, népi játék — mindenből, ami igazán fontos, bemutatót láttak-kaptak a szülők, akik közül többen örömmel csodálkoztak el s mondták: „Nem is gondoltam, hogy a fiam énekelni is tud.”

Külön meglepetésként — előadás az előadásban — bemutatásra került az a tábor ideje alatt született koreográfia is, amellyel a megyei néptánccsoportok egyesített csapata képviseli Szatmárt a szeptemberi Erdélyi Néptánctalálkozón Székelyudvarhelyen. A gálaműsor végén, az emléklapok átvétele után a gyermeksereg közösen dalra fakadt még egyszer — hiszen megígérték Fejér Kálmán bácsinak, hogy olyan hangosan éneklik majd az avasújvárosi Bújj, bújj, zöld ágat, hogy az egész falu hallja —, majd muzsikaszóra átvonultak a kultúrházba, ahol az asztalokon szépen felsorakoztatva álltak egész heti kézművesmunkáik, s a hagyomány szerint hatalmas tábortűzzel köszöntek el, mondtak viszontlátást Avasújvárosnak és a néptánc- és kézműves tábornak.

Szabó Kinga Mária