Színkavalkáddal vonták be a nyári estét és Szatmárnémeti új központját, majd a nézők segítségével „csillagfény–koronát” tettek rá – így búcsúztatták a PMN–t.

Harmadik alkalommal zenéltek Szatmárnémetiben, s aki részt vett az első, 2007–es, vagy a következő koncertjükön, az vasárnap este jólesően állapíthatta meg: a gyulai fiúk semmit sem változtak közel tíz év alatt – még ha időközben a Magna cum Laude Magyarország egyik legsikeresebb zenekara is lett.

Kedvességük és szinte lehengerlő természetességük nem csak abban nyilvánult meg, hogy emlékeztek előző szatmárnémeti koncertjeik dátumaira és helyszíneire, de lokálpatriotizmusból, a kisváros, a vidéki város iránti tiszteletből is csillagos tízesre vizsgáztak – hiszen az élő koncert közepén köszöntötték kedvesen Szatmárnémeti olimpiai aranyérmes párbajtőrvívóját, Simona Popot és értékelték a riói hazatérése óta többször is elhangzott kijelentését: „Én szatmári vagyok és az is maradok.” S e nagyszerű „felvezetést” követően Mező Misi a közönség soraiban haladva énekelte első nagy slágerüket, a Vidéki sanzont, majd szintén a többezres közönség segítségét kérve borított csillagfény–takarót az új központra a Visszhang jól ismert dallamai alatt – s bizony többeknek nem csak a mobil–elemlámpája, hanem a szeme is fényesen csillogott amíg szólt a dal, hiszen mindenki életében volt egy „olyan” nyár, amelyet soha nem felejt, s amikor „minden ment magától.” Az ismert slágerek mellett természetesen újak is felcsendültek, majd a koncertet és vele együtt a jubileumi Partiumi Magyar Napokat a Pálinka dallal búcsúztatta a Magna cum Laude és a szatmáriak is.

Szabó Kinga Mária