Szilveszterhez kötődik a babonák legszélesebb skálája — és teszünk fogadalmakat is (melyeket persze rendszerint nem tartunk be) —, de mégsem mulasztjuk el, nehogy ezen múljon az új év sikeressége. S teszik szerte az egész világon, sárga alsót öltve, ajtókat nyitogatva, vizet öntve vagy gereblyézve.

Szilveszter ünnepe sokáig ide–oda tolódott a nyugati kultúrközben, volt idő, mikor december 24-én ünnepelték, és volt, amikor előrecsúszott vízkereszt, illetve a Háromkirályok napjára, január 6-ára. Csak néhány évszázada, 1691-ben XII. Ince pápai döntésével rögzült megváltoztathatatlanul január elsejére. A szilveszteri (nem csak éjszakai) szokások legfőbb célja, hogy a következő esztendőre egészséghez, bőséghez, szerencséhez, boldogsághoz segítse az embereket — s ilyenkor még a magukat babonásnak egyáltalán nem tartók is igyekeznek „betartani” egy–két hiedelmet.

Tyúkok, malackák, halak

Ne faljunk fel mindent szilveszterkor, maradjon étel a hűtőben, kamrában és az asztalon is és akkor az újesztendőben sem fogunk semmiben hiányt szenvedni. De nagyon figyeljünk, milyen étel kerül az asztalra! Nem szabad baromfihúst enni (csirke, tyúk, pulyka, kacsa), mert a baromfi hátrakaparja a szerencsénket! A hallal is óvatosan kell bánni, mert annak ellenére, hogy a folyó menti vidékeken — így Szatmáron is — szerencsét hoz (ahány pikkely, annyi pénz), máshol baljós állat, hiszen vele elúszik a háziak szerencséje. Együnk sok lencsét, babot, rizset vagy más szemes terményt, hogy a jövő év során soha ne ürüljön ki a pénztárcánk. Kimondottan szerencsehozó étek a sült malac! Disznóhúst azért érdemes ennünk, mert a disznó előretúrja a szerencsét, a ropogósra sütött malac boldog, minden szempontból ígéretes esztendőt jelent. Ezért még a megrögzött hitetlenek is boldogan ragadnak kést és villát a malacpecsenye láttán. A megszokott, sertéshúsból készült ételek, mint például a rántott hús, szóba sem jöhetnek, szerencsét csak a fül, a farok, a köröm és a csülök hozhat.  Mindezen finomságok leöblítéséhez elengedhetetlen a pezsgő: a ma már a legtöbbek számára megfizethető nedű nagyon sokáig csak a leggazdagabbak itala volt - a luxus érzete azonban mind a mai napig hozzákapcsolódik a pezsgőiváshoz. A szilveszteri szokás lényege tehát az, hogy ha drága, úri italt iszunk az újév első perceiben, a folytatás is gazdag, úri, fényűző lesz.

 Pénz és szerencse

Mindenki szeretne megfelelő anyagi biztonságban élni, ezért fontos, hogy szilveszterkor legyen egy vagy minél több nagy címletű bankjegy, vagy bankkártya (amin van persze pénz is) a pénztárcában, kabátzsebben, mert babona szerint az új esztendőben soha nem lesz kevesebb pénz nálunk, mint amennyi az évváltáskor volt. S ugyanilyen elgondolásból nem szabad ilyenkor kölcsön adni (egész évben hiányt fogunk szenvedni), de sepregetni és szemetet sem kivinni, vagy bármi egyebet kiadni a házból — azzal ugyanis a szerencsénket tennénk útra. Kicsit diszkriminatív, de az egyik legkomolyabban vett babona: újév napjának reggelén az első házba belépő (látogató vagy rokon) férfi kell legyen, mert az szerencsét hoz, a nő viszont szerencsétlenséget. Szerencsét és sikert hoz a szilveszter éjjelén viselt piros fehérnemű is és az éjféli zajkeltés — Erdélyben szokás az óév kiharangozása, és az új esztendő énekkel, zenével való köszöntése, ezeknek a zajos mulatozásoknak a városi megfelelői a szilveszteri trombitálás, tűzijáték, mely elűzi a rossz szellemeket és vidámabb s szerencsésebb esztendőt hoznak. A román falvakban a gyermekek járják végig a szomszédokat csokorba kötött gyümölcsfaágakkal (sorcova) újév napján — az alma-, körte-, cseresznye- vagy szilvafagallyak ugyanis boldogságot, gazdagságot, egészséget és szapora gyermekáldást hoznak azoknak, akiket megcsapkodnak a gyerekek az ágakkal.

Sárga bugyi, szőlőevés, vízöntés és ajtónyitogatás

Természetesen nem csak mi bővelkedünk évváltáskori babonákban és szokásokban – Dél-Amerikában például szintén nagy figyelmet fordítanak a fehérnemű színére: aki szerelmet szeretne találni, az vöröset, aki pedig gazdagságra szeretne lelni, sárga – lehetőleg nap– vagy aranysárga – alsót húz. A kubaiak szilveszter napján minden kéznél lévő edényt teletöltenek vízzel, amelyet éjfél után kiöntenek az ablakon – ezzel kívánnak tiszta, sima lefolyású újévet. S akárcsak Spanyolországban, ők is szőlőt esznek éjfélkor, pontosabban minden harangkonduláskor bekapnak egy–egy szemet, hogy szerencsét hozzanak az újévre. Ha elszámolják magukat, balszerencse vár rájuk (már csak a félrenyelés miatt is). Japánban újévkor gereblye segítségével húzzák be a szerencsét a házba és a hagyományok szerint pontosan 108-at kongatnak a harangokkal — úgy tartják ugyanis, hogy 6 bűn van (mohóság, a butaság, a harag, a könnyelműség, a határozatlanság és az irigység), és minden egyes bűnnek 18 árnyalat. A svédek az újév kezdete előtt házi készítésű gyertyákat ajándékoznak egymásnak, ugyanis a hagyományok szerint a fény az öröm és a vidámság szimbóluma, a görögök pedig újév első pillanatiban felhúzzák az órákat, hogy szerencsét hozzanak a házba. Angliában az óra első ütésére a házigazdának ki kell nyitnia a hátsó ajtót, hogy kiengedje az óévet, majd a 12. ütésre pedig beengedni az újat. S szintén az angolok szerint balszerencsét hoz, ha a követező évi naptárat idő előtt kiakasztják, legfőképpen ha a jövő évi határidőnaplóba írnak.

 Szabó Kinga Mária