Másodszor szervezték meg szombaton a Kémeri Szilvafesztivált. A szilágysági községben 15 csapat versengett szilvalekvár- és szilvásgombóc-főzésben, emellett pálinkákat is elbíráltak.

Szombaton már reggel nagy volt a sürgés-forgás a kémeri művelődési ház udvarán, hisz a lekvárfőzés nem kis munka — tavaly óta azonban a szilágyságiak nem unatkoznak a hosszas kavargatás közben, mivel a Kémeri Szilvafesztiválon jó hangulatú beszélgetések, evés-ivás és közös mulatozás teszi kellemesebbé a hagyományos befőzést. Tizenöt üstben rotyogott a szigorúan csak besztercei szilvából készülő lekvár, a csapatok tagjai pedig váltották egymást a kavargatásban, szilvamagvalásban és a tűzrakásban. Idén a vetélkedőre Kémerről a polgármesteri hivatal, a helyi általános iskola, valamint a helyi református presbitérium mellett további négy csapat nevezett be, de érkeztek vállalkozó szellemű lekvárfőzők Vérvölgyről, Egrespatakról, Kárásztelekről, Bályokról, Szilágyperecsenyből pedig három csapat is benevezett. Érkeztek emellett vendégek Kémer magyarországi testvértelepüléséről, Szentpéterszegről, valamint Szilágycsehből, sőt, egyesült államokbeli látogatókkal is büszkélkedhetett a rendezvény, akik — mint kiderült — romániai látogatásuk keretében kimondottan a szilvaünnep miatt látogattak el a Szilágyságba. A szervezők délelőtt jóféle kisüstire és villásreggelire várták a csapatokat és a látogatókat egyaránt a művelődési házba, közben pedig a zenészek is megérkeztek, így már déltől muzsikaszó mellett rotyogott a lekvárnak való. Mint megtudtuk, a lekvárfőzés egész napos munka: mosás és magvalás után általában 5–8 órát kell az üstben főzni a szilvát attól függően, hogy ledarálják-e a gyümölcsöt vagy sem. A versenyzők azt is elmondták: a lekvár akkor van készen, amikor a merítőkanálból, ha megfordítják azt, nem folyik ki. Cukor hozzáadása, természetesen, fel sem merül a hagyományos téli finomság készítésekor. A benevezett pálinkákat ebéd után bírálták el, a kóstolás után pedig jólesett a finom fánk, amit uzsonnára kínáltak a szervezők. Ez után jött a szilvásgombóc-főzés és -zsűrizés, míg a lekvárok elbírálása a helyi fiatalok táncelőadását követő közös vacsora után következett. „A lekvárfőzés egy kihalófélben levő hagyománynak számít a Szilágyságban, azonban azt szeretnénk, ha mégsem veszne ki, ezért szervezzük második éve a Kémeri Szilvafesztivált” — mondta el Kui Attila Zsolt főszervező, akitől azt is megtudtuk, hogy egy tonna szilvát vásároltak, ebből főzték a lekvárt a versenyzők. Az elkészült lekvárt a vetélkedő résztvevői hazavihették, a házigazdák mindössze üstönként egy-egy kilót tartottak vissza, melyet jótékony célra ajánlanak majd fel. A második Kémeri Szilvafesztivált a Szilágysági Gazdák Egyesülete szervezte, fő támogatója pedig Magyarország Kormánya és a Bethlen Gábor Alap volt.