2012 óta foglalkozik aktívan politikával, közéleti kérdésekkel, de azelőtt is érdekelte a téma az RMDSZ szatmárpálfalvi jelöltjét, Szilágyi Leventét, aki önmagát  az elvek emberének tartja.

–  Mennyire igaz az, hogy elvesztették Szatmárpálfalvát a magyarok?
– Semennyire. Meglehet, hogy nem miénk jelenleg a község vezetése, de ameddig itt élünk, ameddig itt alapítanak családot, ameddig egyre több magyar család vásárol a Pálfalvához tartozó települések egyikén telket vagy éppen házat magának, akkor azt kell mondanom, hogy nagyon is a miénk is ez a község. Több mint nyolcszáz fővel nőtt a lakosság az előző népszámlálás adataihoz képest, s csökkent a magyarság számaránya, de mind tudjuk, hogy ezek az adatok mennyire könnyen elferdíthetőek. Én azt gondolom, hogy legalább ennek a duplája az itt élő magyarok aránya. 

- Milyen jelenleg a helyzet a polgármesterrel?
- Eléggé fura helyzetben vagyunk, s ezen más nem segít, mint a radikálisabb lépések, hiszen nem könnyű elfogadni azt, hogy súlytalanok lettünk a község vezetésében, mert bár vannak tanácsosaink, de gyakorlatilag a polgármester a többségével azt tesz, amit csak akar. Én úgy érzem, hogy az emberek nem a valóságot látják, hanem annak egy átszűrt, megmásított változatát, ami nem tesz jót a közhangulatnak sem a magyar, sem a román részről. A legnagyobb gondnak azt érzem a részünkről, hogy egyre közömbösebbek leszünk a körülöttünk lévő dolgokkal kapcsolatban, pedig nem igaz az, hogy ki lehet maradni a politikából, hiszen a mindennapjainkat átszövi. Van egy negatív felhangja annak ma már, ha azt mondja valaki, hogy politikus, pedig csak annyit jelent, hogy a közügyekkel foglalkozik, vagyis a köznek, a lakosságnak az ügyeivel. A baj az, hogy ahogy szokták mondani “ameddig nem szorít a csizma eléggé”, addig hajlamosak vagyunk halogatni azt, hogy megmozduljunk. 

- Hogyan látja a települése jelenlegi helyzetét?
- Szerintem siralmas, de azért nem annyira, hogy ne lehetne jobbá tenni. Nincs kultúrház például, mert Ombodon az egyház nem tudta bizonyítani, hogy az övé az épület, s ha nincs egy hely, ahol a magyarság magja meg tudja vetni magát, akkor nincs honnan szárba szökkenjen. 

- S ha a teljes lakosságot nézzük?
- Akkor sem sokkal jobb a helyzet. A jelenlegi vezető bevisz bennünket a közigazgatás útvesztőibe, s nem egyszer fordul elő, hogy ha valami nem sikerül, akkor annak a felelősségét ránk hárítja, holott ugye a tizenöt fős tanácsból nekünk csak öt helyünk van, ami nem elég ahhoz, hogy meggátoljuk a fejlesztéseket. Amúgy sem lenne érdekünkben, hogy a saját falvaink előrehaladását meggátoljuk, de azt gondolom, hogy lehetne mindent átláthatóbban kezelni. Sokszor a mögöttes döntéseknek az okát sem igazán értjük, de nekünk kell vállalni a következményeit. Gondolok itt arra, hogy volt egy jó kis focicsapatunk, ahonnan a helybélieket “elkergette”, s hozott ugyan helyettük külsősöket, de azok nem hozták az eredményeket, így a csapat sem úgy működött, ahogy kellett volna. Közösségépítés helyett ő az oszd meg és uralkodj elvét vallja. Ígért sportcsarnokot és ipari parkot, de egyik sem lett. Nem rendezte a tisztázatlan föld visszaigénylési ügyeket. Hatalmas területek sorsa ismeretlen, a tulajdonosok a kérés ellenére sem kapták még vissza. 

- Ezek eléggé bonyolult ügyek sokszor, nem?
- Igen, de nem lehetetlen, ha van bennünk egy kis akarat. Én például az eddigi pályafutásom legnagyobb sikerének éppen azt tekintem, hogy sikerült az Ombodi Református Egyházközségnek visszaszolgáltatni az egykor elvett földterületét, s ez belterületen található. 

- Melyek az ön tervei az elkövetkezendő 4 évre?
- Azt akarom, hogy egy olyan polgármesteri hivatalunk legyen, ahol nem kell senkinek a nemzeti vagy etnikai hovatartozása miatt órákat várakoznia az ügyintézésre. Ez szerintem nagyon fontos, mert az emberek többnyire csak akkor keresik fel a hivatalt, ha ügyes-bajos dolgaikat szeretnék rendezni és az önmagában is  eléggé megterhelő. 
Szükségünk van a sportcsarnokra, mert lennének a lakosok közül is sokan, akik szeretnék használni, de ugyanígy a kulturális élet hiánya is nyomot hagy a községen. Mindenképpen növelni kell valahogy a saját bevételeket és ezzel együtt csökkenteni a kiadásokat. A külföldi tőke vagy a nagyobb vállalkozások “betelepítése” megoldást jelentene és ennek lehetőségeiről szakemberekkel jelenleg is egyeztetünk, mert ennek a megvalósítását könnyű mondani, de annál nehezebb megvalósítani. A költségek csökkentésének egy módja lehet az, hogy a jelenleg legelőként, főként parlagon álló területeknek - természetesen a jelenleg érvényben lévő törvényi rendelkezéseknek figyelembevételével - más célt adjunk. Gondolok itt arra, hogy a községben jelentősen megcsappant a jószágállomány, így a hat legelő közül négyet nyugodtan lehetne másra használni, például kiadhatjuk napelemparkot telepítő vállalkozásoknak. Értékesek a területek, könnyen megközelíthetőek és mára már vannak olyan módszerek, amelyek nem károsítják az alatta lévő földterületet vagy növényzetet. Ezzel nem csak pénzbevétel lenne, hanem megoldanánk egy olyan  jelentős kiadást is, ami a közintézmények árammal való ellátását és az éjszakai közvilágítás magasra rúgó költségeit jelenti. 

- A fejlődés Szatmárpálfalva községben tehát hagy kívánnivalót maga után … Hogyan látja a megyét annak vezetőségét ismerve?
- Csak a vak nem látja, hogy fejlődik a megye, fényévekre vagyunk onnan, ahonnan nyolc éve elindultunk. A megyei utak járhatók, de ha van amelyik nem, az is ott van a javításra vagy akár a teljes rehabilitációra várakozók sorában, és hamarosan megjelennek rajtuk a munkagépek. Fejlesztik a repteret, elkészült a sípálya, a fejlesztési minisztériumban ameddig a megfelelő ember volt, addig értékes projektek indultak be, gondoljunk csak a sok bölcsődére, amelyek épülnek vagy már át is adták őket. De ennél sokkal több is lehetett volna, ha nem kellene folyamatosan ellenszélben dolgozni. S itt kiemelném, hogy az RMDSZ nem önös érdekből cselekszik, és nem csak a magyaroknak kedvez. Ezek az állítások teljesen légből kapottak. Pataki Csabának maradnia kell a megye élén, hiszen átlátja, hogy mit kell tennie ahhoz, hogy a megfelelő irányba haladjanak a fejlesztések. Nagyon sok projekt van folyamatban és legalább még egy mandátum, ameddig ezeket befejezi, de abban is biztos vagyok, hogy közben újakba is bele fognak kezdeni a csapatával. 

- Mit gondol, önök, a községekben élők, hogyan tudnának ebben segíteni?
- Ideje lenne az évtizedes viszályokat félretenni. A községben vannak olyan családok, akik már azt sem tudják, hogy mikor és miért vesztek össze annyira, hogy mára már ne is beszéljenek egymással. Pedig erős közösség lenne a miénk, érdemes lenne esélyt adni ennek. Szeretném, ha az emberek látnák a célt: a megmaradást. Nem arról van szó, hogy én nyerek vagy a másik, ez csak a felszín — most nagyobb tétje van a választásnak. Most fog eldőlni, akár évtizedekre, ennek a közösségnek a sorsa, ugyanis minden vesztes választással messzebb kerülünk attól, hogy visszakapjuk az erőnket, s a vezetést. Mert nagyon nem mindegy, hogy ki vezet. 

- Önmagát alkalmasabbnak tartja erre a vezetői tisztségre, mint a jelenlegi községvezetőt?
- Bizonyos szempontból igen, hiszen lássuk be, ki jelentkezne akkor, ha eleve nem hinne magában. Makacs vagyok, mondhatnám, hogy nyakas református ember. Akkor is magyar vagyok, ah ez hátrányokkal jár, mert azt gondolom, hogy ez a legfontosabb gúnyánk. Nem ígérek olyasmit, amit nem fogok betartani, erre a gyerekeim az élő példák. Pálfalvának is csak azt ígérem, hogy olyan vezetőjük leszek, amilyet valóban megérdemelnek.

Tóth Zsolt

SZÓLJOON HOZZÁ FACEBOOKON!