Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) Partiumi Alelnöksége pénteken szervezett Szilágyi Domokos-megemlékezést a költő halálának negyvenedik évfordulója alkalmából Szatmárnémetiben a Szilágyi-szobornál, valamint a batizi református templomban.

Muzsnay Árpád a megemlékezés szervezője elmondta, hogy a rendszerváltás után ez volt az első köztéri szobor, amit magyar személyiség emlékére állítottak. Kereskényi Gábor, Szatmárnémeti polgármestere beszédében kiemelte, hogy igaza van Szilágyi Domokosnak a Szülőföld című versében, mi is bátran elköteleződhetünk a költészete által megjelenített értékek mellett. „A mű a példa és viszonyítás, nem a költő keserves élete és tragikus halála. Szilágyi Domokos érzékeny költő, akinek az ezzel járó sebezhetőségével kellett egy totalitárius rendszerben élnie és alkotnia. Kelet-közép Európában nem egyedi ez a pálya, sorsában a 20. század minden nyomorúsága visszaköszön, leginkább a vaslogikájú kényszerpályáké, amely nemzetünk sorsát, történelmét is meghatározták. Nem kell felednünk e múltat, hiszen tanulni kell belőle, mert ha nem, akkor megismétlődhet. A költő sorsa azt is mutatja ugyanakkor, hogy a legmostohább körülmények között is születhet érték, akárcsak gyöngy a kagylóban: a fájdalomból és a mocsokból. Ez az az érték, ami felé elkötelezettek kell maradnunk és azon lennünk, hogy a 21. századi Szatmár is adjon a magyarságnak ilyen értékeket — hangsúlyozta beszédében Kereskényi. Karácsonyi Zsolt költő, a Helikon folyóirat főszerkesztője beszédében kiemelte: „Azokra a szavakra emlékezzünk ma, amelyek kimondatlanok maradtak, azokra a helyzetekre, amelyeket végül már nem volt alkalma még itt, ebben a tér-idő sávban megtapasztalni. Mint tudjuk, végül mégsem fogta meg Aletta van der Maat kezét, nem is látta soha. Pedig, ha valaki a Kányafőről tekint a Házsongárd felé, különösen ősszel, nem csupán az integető csipkekesztyűt veheti szemügyre, de a kesztyű alól fénylőn kivillanó alabástrom bőrfelületet is. Nem tudhatta meg azt sem, mert nem élt 2000-ig, hogy a Kolozsvár felett elrepülő varjak, tulajdonképpen holt költők lelkei. Nem tudhatta meg mit jelent a földrengés, és legvégül a névtelenség szabadságát sem érezhette át. Mégsem maradt befejezetlen semmi. Ami nem akart elkezdődni, nem kezdődött el. Ami nem kezdődött el: nem is akart befejeződni. Mégis, maradtak elfúvatlan felhők, észrevétlen földet érő falevelek, átívelő gesztusok, érzetek, indulatok, amelyek terebélyesedni szoktak a lezárult, és különösen az íly módon lezárult életművek körül. Át nem élt helyzetek, ki nem mondott szavak, olyan szavak, amilyenekre ma éppen itt emlékezünk”. A koszorúzási ünnepségen Ary Dalma és Moroz Hannelore, a Szatmárnémeti Református Gimnázium diákjai szavaltak, díszőrséget állt a Dsida Jenő Cserkészcsapat.

Ünnepség Batizon

A Batizi Református Egyházközség parókiáján Király Lajos lelkipásztor, a Szatmári Református Egyházmegye esperese gyülekezeti tagokkal és az egyházközség fiataljaival fogadta az oda érkező vendégeket. A templomban a lelkipásztor az egyházközségben kialakult és egyre élőbbé váló Szilágyi Domokos kultuszról beszélt, majd ezt igazoló dokumentumokkal is megajándékozta a vendégeket. Amíg a költő édesapja ebben a gyülekezetben szolgált, gyakran találkozhattak az akkori hívek és a falu lakói Szisszel, aki természeténél fogva nem volt egy közvetlen típus, de már észlelhető volt érzékeny lelkivilága.

Batizon egyre népszerűbb a Szilágyi Domokos Szavalóverseny, minden szatmárnémeti megemlékezés alkalmával szerveznek ünnepi műsort és koszorúzást Batizon is, és minden évben, amikor egykori társaikra emlékeznek a Szatmárnémeti Református Gimnázium tanulói a Diákdombon, a Szilágyi Domokos-emléktáblát is megkoszorúzzák.   A pénteki megemlékezésen Jánosi Zoltán budapesti irodalomtörténész méltatta Szilágyi Domokos költészetét, annak időszerűségét, valamint azokat a gondolatokat, amelyekre érdemes odafigyelni, hiszen a jövő számára is üzenetként tekinthető. Elek György publicista Szilágyi Domokossal való személyes találkozásának történetét mesélte el, amikor a költő a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban találkozott az akkori diákokkal. Majd kitért arra, hogyan jutott hozzá a Kényszerleszállás című válogatott kötethez, ami azóta is az egyik kedvenc olvasmánya. Végül felolvasta az erre az alkalomra írt A költő kényszerleszállása című miniesszéjét. A résztvevőket köszöntötte Ioan Mureşan polgármester, aki megígérte, mint ahogy eddig is tette, a helyi tanács ezentúl is anyagi támogatást nyújt majd az egyházi rendezvényeknek. A helyi fiatalok közül Szilágyi Domokos verset mondott Kánya Edina, Király Rebeka és Török Kinga. A megemlékezés a költő emléktáblájának a megkoszorúzásával ért véget.