Hetedik alkalommal szervezték meg szombaton a Szilágyi Domokos egyházmegyei szintű szavalóversenyt Batizon — idén ötvennégy diák versmondása és lelkesedése állított emléket a költőnek.

Ismét örömmel töltötte el a szervezőket, hogy elsődleges céljukat — egy olyan szavalóverseny rendezése, amely méltó módon emlékezik meg a költő életművéről, az 1955–1960 között Batizon élt Szilágyi Domokosról, akinek édesapja, Károly tiszteletes volt a gyülekezet lelkipásztora — sikerült megvalósítani, hiszen a szavalóversennyel olyan hagyományt teremtettek, amely feléleszti és fenntartja az ifjúságban a Szilágyi Domokos költészete iránti érdeklődést.

A verseny keretében öt kategóriában hirdettek győztest, de minden résztvevő (versenyző, zsűritag és vendég) nyert, hiszen hallotta és meghallgatta Isten minden időben érvényes, minden korosztályhoz szóló, életeket mentő és jó útra terelő szavát.

A batizi református templomban szombat délelőtt tíz órakor kezdődő istentiszteleten Nagy Erika egyházmegyei missziói előadó, sárközújlaki lelkipásztornő hirdette Isten igéjét a tizenkét éves Jézusról. „Mi, Isten gyermekei otthonra találhatunk a templomban” — mondta az igehirdető. S ezt az otthonra találást nem lehet csupán megszokásból végezni, hanem őszintén, lelkesen, tudva, hogy Isten él. Jézus nem csak a templomban volt engedelmes az Atyához, éppen ezért nekünk sem csak a templomban kell szófogadónak lennünk, hanem a mindennapokban is.

Király Lajos egyházmegyei főjegyző, házigazda lelkipásztor üdvözlő szavaiban megköszönte a támogatóknak és a felkészítőknek a befektetett munkát és az adományokat, nemkülönben Riedl Rudolf, a Szatmár Megyei Tanács alelnökének fővédnökségét, majd Szilágyi Domokos verseit méltatva elmondta: ezek a művek a belső képalkotás készségét fejlesztik, ám sajnos ezt a tulajdonságot a tévé és az internet hatására szinte teljesen lebénítjuk, elsorvasztjuk. Kovács Sándor esperes a napi igével — „Hálát adunk az Istennek és a mi Urunk Jézus Krisztus Atyjának, mindenkor ti értetek könyörögvén” — köszöntötte a jelenlévőket, Muresán János alpolgármester pedig a szavalóverseny fontosságát emelte ki, mondván: ahol van kultúra, van civilizáció és jövő.

Az istentisztelet után az ünneplő sereg a kellemes tavaszi napsütésben átvonult a Multifunkcionális Kultúrotthonba, kimozdult tehát az esemény az egyház falain kívülre, jelképezve ezzel az eklézsia feladatát is. Majd kezdetét vette maga a verseny, ahol idén a versmondóknak csak egy — szabadon választott — Szilágyi Domokos-verset kellett elmondaniuk.

A zsűri tagjai – Szilágyi Éva, a Szatmárnémeti Református Gimnázium igazgatónője, Bándi Johanna színművésznő, Barbara Beáta pszichológus, dr. Vass Zoltán labororvos és Kereskényi Sándor irodalomtörténész, muzeológus — öt kategóriában osztottak ki díjakat. Az előkészítő, I–II. osztályosokat tömörítő csoportban az első helyezett Rácz Máté lett, Kovács Bence második, Jánk Tamás és Ungvári Ábel pedig a harmadik. A III–IV. osztályosoknál Ilonczai Zsófia nyert, második Király Rebeka lett, Ary Dávid, Lovász Tamás és Kállai Hanna a dobogó harmadik fokán végzett. A V–VI. osztályosoknál második díjat kapott Bányai Bianka, harmadikat pedig Boros Noémi. A VII–VIII. osztályosoknál Moroz Hannelore, Tasnádi Tímea, Szabó Csenge volt a sorrend. A középiskolásoknál Ary Dalma mögött Katona Réka és Szabó Patrícia következett.

Az ügyes versmondókat felkészítő tanárok mellett természetesen köszönet illeti azt a lelkes csapatot is, amely évről évre a szavalóverseny mögött áll és a lelkipásztor segítségére van, hogy a lelki táplálék mellett a testiekben se legyen hiány.