Funkával búcsúztatták a telet, s irányjelző máglyát gyújtottak a tavasznak, nehogy eltévedjen, majd hajnalig farsangoltak az erdődi svábok és vendégeik, köztük a hattyúgúnár „balett-táncosok”.

A mostani telet sem tette csak úgy ni útra a Német Demokrata Fórum erdődi szervezete, hanem a hagyományos, de ma már csak általuk őrzött, pontosabban életre keltett Funkával búcsúztatták szombaton késő délután. Az elnevezéshez illően (a Funka eredeti jelentése szikra) bőven szálldostak a szikrák a hatalmas máglyából — amely egyfajta irányjelző is a tavasz számára, hogy tudja, merre kell jönnie, s nehogy eltévedjen —, majd a szalmával beborított keresztből is, közben pedig vallásos énekeket énekeltek és imádkoztak. A kereszt meggyújtása sokak számára furcsának tűnhet, ám ez a hagyomány szerint a tél és a már itt lévő rossz szellemek elűzését, illetve az idejönni szándékozók távol tartását szimbolizálja.

De a Funkának van még egy jelentése, amely a párkeresésre és párkapcsolatokat illető jóslatokra vonatkozik, ugyanis a régi időkben azok a fiatalok vettek részt a Funkán, akik párt szerettek volna találni abban az évben — a máglya lángját a település legidősebb leánya gyújtotta meg, abban a reményben, hogy még az adott esztendőben férjhez megy, a fiúk pedig tüzes karikákat dobáltak, és közben kurjongattak. A máglya tüzében meggyújtják egy bot végére helyezett fakorongokat (seiba), amelyeket aztán egy dobbantószerű létesítményhez csapva eldobnak, közben pedig azt kiabálják, hogy „Seiba, seiba, kié legyen ez a seiba?” A hagyomány szerint egy pár nevét kiabálják, és annak függvényében, hogy milyen messze, illetve milyen magasra repül a seiba, olyan tartós és hosszú lesz a pár kapcsolata is, ha pedig szépen ível és messze száll a seiba, az azt jelzi, hogy a pár még abban az esztendőben házasságot köt.

A Funka tüzeinek elégése után a tavaszdrukkerek az erdődi rendezvényteremben folytatták a mulatozást a szintén hagyományos sváb farsangi bállal, amelyből az ízes falatok és szalagos fánk mellett nem hiányoztak a maskarások sem — ám a legnagyobb sikert itt is vitathatatlanul a Gute Laune néptánccsoport urai vívták ki, amikor tüllszoknyában, rózsás fejpántosan „libbentek” a színpadra, és bájos piruettekkel táncolták a Hattyúk tavát.

Szabó Kinga Mária