Vonattal utaztak a szigetlankai ifjak, offline. Tizenheten Nagyváradon és Aradon jártak, erősítve csapatukat, hitétüket. Utolsó állomásként vasárnap az Arad-gáji gyülekezetben szolgáltak, a közösség vendégszeretetét is élvezték. Ilyenek is a mai fiatalok.

Közösségformáló és -erősítő kiránduláson vettek részt a szigetlankai fiatalok Rácz Ervin lelkipásztor vezetésével az elmúlt hétvégén. Ami manapság ritka és különleges, hogy vonattal tették meg a távot. Ez nem feltétlenül a költséghatékonyság miatt alakult így, hanem azért, mert előre láthatóan is több alkalom nyílt arra, hogy beszélgessenek, ismerkedjenek, társasjátékokat játszanak, kilépjenek egy kicsit az online világból és a komfortzónából.
Pénteken délelőtt indultak és először Nagyvárad felé vették az irányt. A vidám csapat már ezen az úton feldobhatta a hétköznapi járat hangulatát. Nagyváradon gyalog (!) indultak a Lórántffy Zsuzsanna Református Gimnázium bentlakásához, lecuccoltak és több szép helyet is meglátogattak: Garasos híd, Nagyváradi vár… és persze a plázába is eljutottak, hogy azért ne essenek ki teljesen a világukból.
Szakács Zoltán iskolalelkész volt itt egy ideig a házigazda, vezetett a dicsőítésben, énekelt és énekeltetett. Este imaséta mélyített a hitben – ezt Kocsis Leila beosztott lelkész készítette elő, bár nem tudott jelen lenni a kiránduláson, de ezzel is bőségesen hozzáadott a kirándulás lelki értékéhez. Bibliaórákat is tartottak, beszélgettek Istenről.
Szombaton délután újra vonatra szálltak és elindultak Arad felé azon a vonaton, amelyiken többen a tengerre mentek. Nagy volt a kisértés, de Aradon csak leszálltak és az Esperesi Hivatal felé vették az irányt. Útba ejtették a Szabadság-szobrot is. Tóbiás Tibor György esperes szeretettel várta őket. Este átsétáltak abba a templomba, amelyikben annak idején Horthy Miklós házasságot kötött, Arad-Belvárosba. Ott Vékony Zsolt lelkipásztor várta a csapatot, a közös dicsőítés sokaknak emlékezetes maradt.
Vasárnap délre az Arad-Gáji Református Egyházközség templomába indultak, Gombos Gábor beszolgáló lelkész és a gyülekezet vezetősége örömmel fogadta az ifjakat. Az istentiszteleten Rácz Ervin hirdetett Igét: „Jabéc segítségül hívta Izráel Istenét, és ezt mondta: Bárcsak nagyon megáldanál engem, és kiszélesítenéd határomat, velem lennél, és megoltalmaznál a bajtól, hogy ne érjen fájdalom! És megadta neki Isten, amit kért.” (1Krón 4,9-10) Előtte Ardelean Krisztofer olvasta a lekciót a Bibliából, Ambrus Krisztina imádkozott, igehirdetést követően pedig Leitner Gerlinde szavaltak el Reményik Sándor Csendes csodák című versét. Két énekkel is szolgáltak a szigetlankai ifjak: Ha mástól már segítség nem jő… és az Újszövetséged elfogadom kezdetű ifis énekeket énekelték. A lelkipásztor bíztatta a gyülekezetet, amelynek tagjai jövő héttől új lelkipásztor vezetésével folytatják a lelki életet. Áldást, bizalmat és szeretetteljes hangulatban való gyülekezetépítést kívánt a presbitériumnak és a gyülekezetnek, melynek tagjai bőséges szeretetvendégségben részesítették a fiatalokat. A templom mellett strand is működik, a felüdülés (természetesen lelkileg) mégis a templomban történt.
Vasárnap délután Aradon felszálltak a vonatra és indultak hazafelé. Ha strandon nem is voltak, a CFR  biztosította az utazók számára a szauna szolgáltatását, sok fölösleget sikerűlt kiizzadni. Jól érezték egymást, vagyis magukat! De az ifjak nem panaszkodtak, beszélgettek, mélyebb barátságot szövődtek, és ahogy fogalmaztak: ajándék volt az együtt töltött idő. Valóban!

Rácz Ervin