Gyertek, nyissuk meg együtt a kerékpáros szezont. Mutassuk meg gyermekeinknek a mozgás örömét és fontosságát! — olvasható az egyesület felhívásában.

Mint írják, kedden  10 órakor lesz a gyülekező Nagykárolyban, a Teremi út 27. szám alatt, ahol „bemelegítésként” a drótszamarak tavaszi szervizelését (lánctisztítás, fékbeállítás, stb.) végzik el, majd nyeregbe pattannak és elindulnak a közelben lévő Szentháromság kápolnához — ahol szabadtéri játékok, szalonnasütés is szerepel a terveik között.

A szervezők emlékeztetnek: a 14 éven aluli gyermekek felnőtt felügyelete mellett vehetnek részt a közúti forgalomban, ennek okán ők, vagy az ennél kisebbek csak szülői kísérettel vehetnek részt a túrán, s hogy a túra valamennyi résztvevője biztonságban pedálozhasson, egy rendőrautó is kíséri majd őket.

Szeretettel várjuk a családok apraját-nagyját biciklis napunkra! — zárják felhívásukat.

A Szentháromság kápolna

Hogy a túra kellemes, de senki számára sem lesz megeröltető, azt a célállomás is garantálja, hiszen a Szentháromság kápolna nagyjából három kilométerre található Nagykárolytól, egy emberi kezek által emelt dombon, az úgynevezett Lyukashalmon.

A kápolnát gróf Károlyi Sándor építtette, aki 1699-ben határozta el, hogy a Szentháromság tiszteletére építtet Nagykároly mellett egy kápolnát, mindjárt a karlovici békekötés után, hálából, hogy Isten felszabadította „földünket a pogány birodalma alól és a békességet megadta”, szándékát azonban csak 1703-ban valósíthatta meg. A kápolna hosszú időn át keresett búcsújáróhelye lett a vidéknek és Szentháromság napján tömegesen jött a nép a földíszített kápolnához, ahol a Károlyi Sándor által előírt módon folyt le a szertartás. A  kápolna nemsokára Nagykároly nevezetessége lett, és ha kiválóbb vendégek érkeztek, gróf Károlyi Sándor nem mulasztotta el nekik azt megmutatni. A kápolna mellé házat is építtetett egy őr számára.

Száz évvel később, az 1800-as évek elején Károlyi József át akarta alakítani és emelni a kápolnát, de nem lehetett, mert a három öl magas halom feltöltött és laza földből áll és a gyenge falak csak másfél láb mélyen vannak alapozva és így nem bírták volna meg. Terve volt még a kápolna körüli terület szépítése is: a keleti részét „angol stylben” parkosítani, a nyugati részén pedig gyümölcsöst létesíteni. Mindez azonban a gróf halála miatt elmaradt.

1885. június 6-án a szentháromsági mise után, mikor a hívek már elvonultak, az oltár az égő gyertyák egyikétől tüzet fogott és minden felszereléssel együtt elégett, sőt megrongálódott a mennyezet és tüzet fogtak a padok is. A lángokat eloltották ugyan, de a kápolnában nem lehetett misézni — egy évvel később újult meg, új oltárt és oltári képet kapott, és 1886 júniusában szentelték újra. Alig két évtized múltán állapota ismét leromlott, olyannyira, hogy a korabeli hatóságok 1912-ig be is záratták. Ekkor özvegy gróf Károlyi Istvánné támogatásával állították helyre, új tetőt kapott, rajta új, aranyozott kereszttel, a kápolnához felvezető régi falépcső helyettpedig a gencsi útra néző új cementezett lépcsőt építettek. 1929-ben közadakozásból egy 50 kilós harang került a toronyba, míg 1930-ban kutat ástak, és akkor épült a mostani őrház is. 

Ugyancsak 1930 őszén készült a domboldalba a nagykárolyi rózsafüzértársulat költségén a lourdes-i barlang és 1931-ben állították a kálváriát, amelynek képeit Újházy Sándor rajztanár, festőművész, az egyes stációk építményét pedig Pelcz Antal vállalkozó készítette, illetve 1932-ben készült el a székelykapu Újházy Sándor terve alapján, amelynek mára már nyoma sincs.
Legutóbb 2006-ban végeztek nagyméretű felújítást, 2010-ben pedig a lourdes-i barlang előtti tér lett kikövezve.

Szabó Kinga Mária