Abban az időben meg sem fordult az emberek fejében, hogy a Nyugatnak vannak rossz oldalai is. Ma már világosan látjuk, hogy a jó oldalakat beárnyalják a rosszak, Keletre inkább a rossz áramlik át, és nincs lehetőség választani a jó és a rossz között, mert azért, hogy részesei lehessünk az európai közösségnek, el kell fogadni mindazt, amit kötelező módon ajánlanak. A többnyire konzervatív kelet-európai ember nem mindig hajlandó elfogadni a Nyugatról áramló, gyakran túlzottan liberális megnyilvánulásokat, életformát, szokásokat… Az EU minden eszközt felhasznál arra, hogy ránk erőszakolja a számunkra nem kedvező „értékeket”, melyek szöges ellentétben állnak a „mi értékeinkkel”.

Ezek közül napjainkban az egyik legfontosabb a nemiség fogalmának az értelmezése. A téma körül kialakult vitáról elég sokat tudunk — bár az is lehet, hogy túl keveset —, érdekes módon egyre több országban igyekeznek bevezetni a szexuális nevelést az iskolákban, azt remélve, hogy azzal elindulhatunk a problémák megoldásának útján. Emiatt újabb viták indulnak el: kik és hogyan foglalkozzanak a szexuális neveléssel?

Romániában afelé hajlanak, hogy Életre nevelés címen vezetnének be alternatív tantárgyat, ennek az órának a feladata lenne a szexuális nevelés, az egészségügyi nevelés, az állampolgári ismeretek, egészséges táplálkozás, közlekedésbiztonság és elsősegélynyújtás oktatása. A szexuális nevelést sokan tartják fontosnak, de kevesen vállalkoznak rá, viszont mindenki meg szeretné mondani, mit kell tanítani a fiataloknak.

A szexuális nevelés nagyon el van késve mindenhol. Ennek hiánya miatt jelentkezett az 1960-as években a szexuális forradalom, melynek súlyosan káros következményei ma is tapasztalhatók. Nagyon sokan — hibásan — arra akarják megtanítani a serdülőket, hogyan lehet elkerülni a nem tervezett terhességet. Nem gondolnak arra, hogy az ilyen jellegű nevelés lényege az érzelmi kultúra és a társas kapcsolat megerősítése lenne.

Senki nem tud határozott választ adni arra, hogy a szexuális nevelés a szülő vagy az iskola feladata, mindenki mondja a saját véleményét, s ezek a vélemények annyira különbözőek, hogy nem lehet őket egyeztetni. A legtöbb szülő a szexualitást tabuként kezeli. Ez lehet amiatt, mert nincsenek olyan tapasztalatokra épülő ismereteik, melyek továbbadása pozitív eredményekkel járhatna a serdülő életében. Ha nincs tapasztalatra épülő ismeret, marad az elhallgatás, nem kell arról beszélni, majd kialakul.

Az iskolában történő szexuális nevelés előreláthatatlan. Ha lenne is tapasztalatokra épülő ismeretekkel rendelkező tanár, milyen tanterv szerint tanítaná azt negyedévente egy alkalommal? Nem biztos, hogy hasznos, ha akár a szülő, akár a tanár a saját tapasztalataira alapozva végezne felvilágosítást. A tanterv elkészítése sem egyszerű, hiszen a fentebb említett EU-s elvárások vitát keltenének a szülők és a pedagógusok körében.

Tény az, hogy a szexuális ismeretek hiánya jobb esetben sok kellemetlenséget, elég gyakran sok betegséget okoz mind a fiatalabbak, mind az idősebbek életében. Vissza lehet fogni vagy el lehet engedni bizonyos érzéseket, ösztönöket, ezeknek viszont megvannak a következményeik. Az a propaganda, ami a „hanyatló Nyugatról” a nemiséggel és a szexualitással kapcsolatban jelenleg gyakran erőltetett módon ránk zúdul, sokkal több problémát okoz, mint megoldást. Be lehet vezetni az iskolában a szexuális nevelést, de az nem fog változtatni a helyzeten. A nemiséggel és a szexuális neveléssel kapcsolatos ajánlások az EU-tól érkeznek, de ezek olyan kérdések, melyekre minden családban kell keresni a választ, mert a szülő hozzáállása határozza meg a gyerek sorsát.

Nagyot téved az a szülő, aki az iskolára bízza ezt a feladatot, és nagyot téved az a törvényhozó, aki azt gondolja, legyen egy bármilyen törvény, és ezen is túl vagyunk.

Elek György