Az elmúlt napokban a médiában már-már a politikai csatározásokkal azonos terjedelemben vagy időtartamban foglalkoztak a szerelmesek napjával, a Bálint-nappal — hogy mindenki megértse: a Valentine's nappal —, tény, hogy az üzletekben s az utcákon rengeteg giccset látunk ebből az alkalomból, amelyeket sokan meg is vásárolnak, hogy azzal ajándékozzák meg kedvesüket a szerelmesek napján. De lehet-e örülni ezeknek az ajándékoknak? Lehet-e leszűkíteni a szerelmet egyetlen napra? Próbáljunk meg elgondolkozni azon, hogy ma, amikor látszólag minden a szerelemről szól, mennyi abból a valóság, mennyi a formalitás és mennyi a szerelem utáni vágy? „Szabad tekintet, szabad szív, szabad szó, kézben kéz, szemben szem, minálunk így szokta a szerelmes: aki itt letérdel, az imádkozik vagy ámít” — mondta Melinda Katona József Bánk bán című drámájában Merániai Ottónak. Megszokott, egyszerű szavak ezek, de őszinték és igazak. A szerelmesek napján tegyük fel a kérdést Vörösmarty szavaival: „Mi az, mi embert boldoggá tehetne?” Minden évben álmodozó párok milliói fogadnak egymásnak ünnepélyesen örök szerelmet és hűséget. Néhányuk számára a házasság gyönyörű élmény. Másoknak elviselhető. De több mint a felének katasztrófa. Pár rövid év alatt rájönnek, hogy nem bírnak egymás mellett élni. Mi a különbség a házasságok között? Az, hogy néhány pár valóban igaz szerelemre alapozza a házasságát, míg mások csupán fellángolásra. Minden ember vágyakozik rá, hogy átélje és megtapasztalja a szerelmet. Sokan, akik már átélték egyszer, újra és újra meg akarják tapasztalni annak örömeit. De olyanok is akadnak, akik keserű emlékeik miatt csalódottan fordulnak el a szerelemtől. Pedig a szerelem célja a beteljesülés, és amennyiben beteljesül, úgy két embert elválaszthatatlanul össze is köt. Az életben minden ember akkor áll legközelebb önmagához, amikor szerelmes, mert az élet értelmét a szeretet adja. Minden ember vágya, hogy szeressen és hogy szeressék. Nagyon kevés ember tudja, hogy mi a szerelem, de minden ember érzi annak hiányát. Sokan dúdolják — szerelmesek és szerelemre vágyók — Zorán dalát: „A szerelemnek múlnia kell.” A szerelem nem múlik el, esetleg végtelen álommá alakul át. A jelenlegi, számos jelzővel illethető társadalomban érdemes odafigyelni Vörösmarty szavaira, aki a Csongor és Tündében, miután azt mondta, hogy „Elérhetetlen vágy az emberé”, később így biztat: „Koldus a gazdagság, a hatalom/ Leszállt fokáról, hamvadott üszök/ A tudománynak napszövétneke,/ S közöttük a nem boldog szerelem,/ Mint a magányos gerle, nyögve jár.”

Elek György