A nagyvilágon bárhol választhatott volna lakhelyet magának, hiszen mindenütt kitörő lelkesedéssel ünnepelték csodálatos játékát, mégis Erdélyben, Kolozsvárott maradt, és végakarata szerint szülővárosában, Nagykárolyban alussza örök álmát. „A mai nap különösen fontos számunkra és a város számára is, hiszen az égi angyalok jótékony munkálkodása révén hullhat le a lepel Ruha István szobráról” — osztotta meg a szoborállítás csodájának titkát a Nagykárolyi Városi Színházban összegyűlt hallgatósággal Tóth-Páll Miklós, a szatmárnémeti Ady Endre Társaság elnöke. Amint a színművész elmesélte, anyagi fedezet nélkül, hatalmas lelkesedéssel és szeretettel fogott neki a szobor megvalósításának, amely ötlet vitéz Mihály András Imre hegedűművésztől származik. Az építési engedély már 2020 decemberében megvolt, a szükséges pénzösszeg viszont teljesen hiányzott. „Az angyalok nyelve a zene, és ezt a nyelvet a világon mindenki érti.

A zene révén a mi szándékunk is értő fülekre talált, hiszen Ruha István személye és hagyatéka olyan erő, amely közös üggyé kovácsolta elképzeléseinket” — részletezte a kezdeteket Tóth-Páll. Mint kiemelte, Lakatos Pál szobrászművész megelőlegezett bizalommal fogott munkához, Petneházy Attila, az Emberi Erőforrások Minisztériumának miniszteri biztosa pedig közbenjárásával segített. „Amikor megemlítettem a szobor finanszírozásának ötletét prof. dr. Kásler Miklós miniszter úrnak, azonnal igenlő választ kaptam, hiszen ők személyesen is ismerték egymást, a miniszter úr a hegedűművész nagy csodálója volt” — ismertette a gálaesten Petneházy, aki szerint Ruha játéka egyedi dimenzióba emelte a hallgatóságot. Emellett azt is megtudhattuk tőle, hogy a művész küldetésének tekintette a tanítást, a tehetséggondozást itthon és Magyarországon is.
Kásler Miklós miniszter nem tudott jelen lenni az ünnepségen, de a bejátszott videóüzenetében többek között arról beszélt, hogy személyes ismeretsége okán is egyetért azokkal, akik a hegedűművészet koronázatlan királyaként emlegetik Ruhát.

Személyes élmények

A szatmári születésű Lakatos Pál szobrászművész szatmárnémeti és kolozsvári koncertjei alkalmával látta játszani a mestert, így személyes élmények alapján dolgozott. „Soha senkit sem irigyeltem életemben, csakis a zenészeket. Ők azok, akik egyetemes nyelvet beszélnek, amely bárhol a világon érthető. Lenyűgözött az a misztikus légkör, amely körüllengte Ruhát, amikor hegedűt fogott a kezébe. Azt az eleganciát szerettem volna a szobrászat eszközeivel megragadni, amelyet Ruha István fellépései alkalmával láthatott a közönsége” — vallott motivációjáról a művész.

Kovács Jenő nagykárolyi polgármester elmesélte, hogy városvezetőként ő adhatott huszonöt évvel ezelőtt diszpolgári címet a virtuóz hegedűművésznek, és akkor is nagyon büszke volt rá, hogy Nagykároly ilyen nagyságokat adhatott a világnak. „Most is ugyanolyan büszkeséggel veszek részt a szobor leleplezésében, ezen események miatt örülök igazán, hogy a város élén állhatok. Személyesen is ismertem a művészt, aki mindig vidám természet volt, és nagyon szerette ezt a várost” — tette hozzá Kovács, aki szerint a mai generációnak kötelessége emléket állítani a városhoz kötődő, fontos személyeknek. A város tervei között szerepel a közeljövőben újabb két köztéri szobor felállítása: a Kölcsey Ferencet és Papp Aurélt mintázó alkotások szintén kiemelkedő fontossággal bírnak, hiszen mindkét személy fontos helyet foglal el a város kultúrtörténetében.

Ruha István életében egyébként kiemelkedően fontos helyet foglalt el Nagykároly városa. Ezt példázzák azok a koncertek is, amelyeket már elismert művészként adott a Kalazanci Szent József-templomban. Szívesen látogatott haza és játszott itthon, ezzel kifejezve háláját egykori iskolája és tanítói, a piarista rend papjai iránt, akik pályakezdésekor támogatták.

Örök emléket állít

A leleplezést megelőző ünnepségen felszólalt még Szép Gyula, a Kolozsvári Állami Magyar Opera igazgatója, aki szerint a kincses városban nagyon szerették Ruha Pistát vagy Pistukát, ahogyan annak idején emlegették, hiszen mindenki csodálta őt. „A második világégést követően a semmiből építette újjá a kolozsvári opera zenekarát, amelyet aztán nyolc éven át vezetett. Egyszerűen kiürült az opera, a teljes művészgárda Magyarországra emigrált, és Szegeden folytatta tevékenységét. Később a zenekari árokból szó szerint felszállt, és elképesztő szakmai magasságokig jutott” — fogalmazott a kolozsvári intézményvezető.

Az ünnepségen Kovács-Pistuka Emőke, a szatmárnémeti Dinu Lipatti Állami Filharmónia igazgatója Pataki Csaba megyei tanácselnök üzenetét tolmácsolta, amely egyebek mellett arról értekezett, hogy a szobor örök emléket állít Nagykároly felejthetetlen hegedűművészének. A felszólalások mellett a zene is komoly hangsúlyt kapott a tegnapi gálaműsorban, ugyanis a szatmári filharmónia művészei több zenemű előadásával emelték az est fényét. Czumbil Bernadett zongorán, Brassai Dávid és Kovács-Pistuka Emőke hegedűn Sosztakovics-műveket adtak elő, Székely Alpár szintén hegedűn, Abos Győző pedig brácsán játszott.

Az ünnepi rendezvény koszorúzással zárult, amely keretében a különböző városi és megyei intézmények képviselői, illetve magánszemélyek rótták le tiszteletüket a művész előtt. A műalkotás egészen magával ragadta az ünnepség résztvevőit, ugyanis sokan még hosszú percekig csodálták azt a Ruhára oly jellemző, játék közbeni testtartást, amelyet a szobrásznak sikerült tökéletesen megragadnia.

Végh Balázs