„Földim nekem Olajos Béla, mert életének 50 alkotó évét ugyanazzal a naiv, romantikus szatmári álmodozással éltük át, őrizve a művészet megváltó erejébe vetett hitet” — summázta Banner Zoltán művészettörténész Olajos Béla emlékkiállításának megnyitóján.

Tegnap délután nyílt meg Olajos Béla emlékkiállítása az Iparosotthonban — a különleges hangulatú, hol álomszerű, hol realista, hol mérnöki precizitással megrajzolt festmények vitathatatlanul igazolják: élmények által életre hívott fantáziaképei szolgáltak alapul az egyes alkotásoknak. De igazolják azt is: Olajos Béla életművét nehezen lehetne besorolni valamely irányzatba, vagy mereven meghatározni benne korszakot, hiszen a kifejező eszközöket, technikát, láttatási módot (legyen az tájkép, portré, kompozíció, akt, csendélet, illetve akvarell, pasztell, ceruza, szénrajz vagy több technika ötvözete) az élmény szülte fantáziaképnek rendeli alá. „Jólesett hallani az előbb az igazi szatmári zsongást!” — mondta örömmel a kiállítást megnyitó, s az otthonról hazaérkezett Banner Zoltán művészettörténész, megköszönve egyrészt a PMN szervezőinek, hogy beillesztették a kiállítást a rendezvények sorába, másrészt festőművész leányának, Szakácsné Olajos Zsuzsannának, hogy idehívta. „Mindannyian vándorok vagyunk a titokzatos lét és a még titokzatosabb nemlét között, s az úton mindannyiunknak megbízatása van. Ha nem veszünk tudomást róla, ha nem foglalkozunk vele, akkor is megbízatásunk van — Olajos Béla tudta az ő megbízatását, és nem firtatta miértjét” — fogalmazott, pontosítva azt is: bármennyire technikaközpontú is világunk, a teremtés addig tart, amíg egy művész él a földön, és teljesíti megbízatását. „Engem sem kényeztetett el bizonyos időszakokban a városvezetés, őt még kevésbé — de földim nekem Olajos Béla, mert életének 50 alkotó évét ugyanazzal a naiv, romantikus szatmári álmodozással éltük át, őrizve a művészet megváltó erejébe vetett hitet. Olajos Béla művészeti szülőföldje Szatmár, bár ő is többet adott, mint kapott városától” — summázta, majd röviden felidézte azt a bizonyos fél évszázadot, a művész szatmári éveit-évtizedeit, hangsúlyozva: Olajos Béla a művészet hatalmát hirdette. „Legyenek büszkék azok a szatmáriak, akiknek a falán Olajos Béla-festmény függ, mert ilyen öntudattal és lélekkel nem fognak már találkozni” — mondta.

A kiállítás megszervezésében oroszlánrészt vállaló Szakácsné Olajos Zsuzsanna az egybegyűltek között örömmel fedezte fel gyermek- és ifjúkori barátait, a Honvéd utcából érkezetteket is, és mosolyogva állapította meg: „Ha eljöttek, az azt jelenti, emlékeznek rám és édesapámra is. Szeretettel nézzék a festményeket!” — kívánta.

Szabó Kinga Mária