Közeledik az előkészítő osztályba való beiratkozás időszaka, ennek okán Darabán Bernadett-tel, az Aurel Popp Művészeti Líceum azon tanítónőjével beszélgettünk, aki a következő tanévben az előkészítő osztályt fogja tanítani. 
„Az előkészítő osztályba történő beiratkozáshoz közeledve elmondhatom, hogy a művészeti líceum olyan, mint egy nagy család, egy otthon, egy meleg fészek, mely elsősorban biztonságot nyújt a gyerekeknek, és megfelelő környezetet ahhoz, hogy tudjanak fejlődni, tudjanak és szeressenek tanulni. Mi a kollégákkal mind azon dolgozunk, hogy ez a második otthonuk legyen, és szívesen jöjjenek iskolába nap mint nap. Szeretetközpontú, megértő és elfogadó közösségre találnak itt. Egy tanítónő feladata szerintem az, hogy az oktatás mellett a gyerekek lelki világát istápolja, és ha ők megbíznak benne, bennünk, akkor nagyobb sikereket érhetünk el” — fogalmaz a pedagógus, aki kihangsúlyozza, hogy a művészeti líceumban tanuló előkészítő osztályos gyerekek még nem tanulnak hangszert és zeneelméletet, ugyanaz a tantervük, mint bármelyik másik általános iskolában.

A művészetiben a hangszerelmélet- és hangszertanítás csak első osztálytól kezdődik, mely a gyerekek életkori sajátosságait és fizikai képességeit figyelembe véve zongora-, illetve hegedűtanulást jelent egy-négy osztályban. Ezt a szülő választja ki a gyermekkel együtt, annak megfelelően, hogy melyik áll hozzá közelebb. Természetesen minden, ami hangszertanulást jelent, az az általános tanterv fölött jelent bizonyos óraszámot a gyerekeknek. Az is gyakran előfordul, hogy nem minden kisgyerek érzi azt a legelső perctől, hogy ez a legfontosabb foglalatossága délután, de szülői segítséggel és megfelelő tanári hozzáállással rá lehet vezetni, támogatni lehet a gyermeket.
„Fontos információ lehet, hogy a művészeti líceum nem körzeti oktatási intézmény, ezért Szatmár megye bármely pontjáról jöhet és jön is gyermek hozzánk minden évben. Akiben van egy kis zene iránti hajlam, ritmusérzék, vagy csak szeret dalolászni, szeretettel várjuk” — mondta Darabán Bernadett, aki azt is pozitívumként emeli ki, hogy két tannyelvű iskolaként a magyar gyerekeknek nagyobb esélyük van a román nyelv elsajátítására. 

„Az iskola és az óvoda közötti átmenet az előkészítő osztály, sok a mondóka és a játék, meg kell tanítani a gyerekeknek egymás elfogadását, a csoportban való együtt dolgozást. Ebben az évben kell megszokják, hogy itt tanórák vannak, hogy nyugodtan kell üljenek, rengeteg játékos foglalkozást kell bevezetni nekik” — fogalmaz a tanítónéni, aki azt is elmondja, hogy a járványügyi helyzet függvényében sok iskolán kívüli tevékenységbe is bevonják a gyerekeket, kilépnek az osztályterem falai közül, kirándulást szerveznek, illetve különböző helyekre látogatnak el, s mindemellett a hagyományőrzésre is törekszenek. Az iskolában mindenki ismer mindenkit a pedagógusoktól a gyerekekig, megtanulják, hogyan legyenek jó viszonyban más osztályok gyerekeivel is.

„A zene- és hangszertanulásnak sok pozitív hatása van, ide sorolható a szem-kéz-láb koordináció, hiszen egyszerre több dologra kell figyelniük zenélés közben, a hangjegyekre a kottából, az ujjakra a zongorán, illetve a hegedű játszása közben, a ritmust pedig a lábával dobolja a gyerek. Ezen felül pedig türelmet és kitartást is tanít számukra, a sokrétű gondolkodást és a logikát is fejleszti. A mai digitális világban nagyon sokszor van a telefon a gyerekek kezében, sokat ülnek számítógép előtt, ezért is jó kiragadni őket egy kézzelfogható eszköz mellé, amely ráadásul fejlesztő hatású” — sorolja Bernadett tanítónéni a zenetanulás pozitív hatásait.

Végezetül arról is mesél néhány mondatban, hogy 19 éve dolgozik tanítónőként, az Aurel Popp Művészeti Líceumban pedig 2012 óta. „Elsősorban a gyerekek iránti szeretet miatt választottam ezt a pályát, másrészt az az érzés, amikor reggel bejössz, és mosolyogva kezdik a napot a gyerekek, nem fogható semmihez. Amikor tanítunk nekik valamit, és annak van foganatja, használni tudják mindazt, amit tőlünk tanulnak, annál jobb érzés nincs is. Az, hogy a diákjaid szeretnek, és úgy jönnek ide, mint otthonról haza, családi környezetbe, leírhatatlan” — zárja gondolatait Darabán Bernadett, aki arra is rávilágít, hogy ez nem is munka, hanem hivatás, a tanítást csak szeretettel lehet végezni.

Sógor Beáta