Immár nyolcadik alkalommal szervezzük meg a börvelyi iskolában a hagyományossá vált környezetvédelmi vetélkedőt. Az idei azonban sajnos más, mint az eddigiek, a Föld Napja helyét Molnár Zoltán Környezetvédelmi Emlékverseny vette át.
Nehezen tudunk bemutatni egy olyan embert, akinek tevékenységei szinte kifogyhatatlanok voltak. Bizonyára mindenkiben megfogalmazódott az a kérdés, hogy ki is lehetett Molnár Zoltán tanár úr valójában. Mi megpróbálunk betekintést nyújtani az Ő életébe és egyben életünk azon időszakába, amit vele töltöttünk.
Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert már az első iskolai éveinkben megismerkedhettünk a nagyszerű tanárral, a remek emberrel. Ma is tisztán emlékszünk arra a napra, mikor először jött be hozzánk órát tartani. Nagy kíváncsisággal vártuk és rájöttünk, hogy milyen jó igazgató és tanár is egyben. Attól kezdve már szinte könyörögtünk a tanító néninek, hogy engedje az igazgató bácsit órát tartani.
Hatodik osztályban nagy meglepetésünkre és örömünkre ő lett a biológia, technológia és rajztanárunk. Órái előtt mindig nagyon izgultunk, de Ő tudta, hogyan oldhatja fel a hangulatot. Szerintünk mai napig is minden tanítványa emlékszik azokra a dolgokra, amiket Ő tanított.
Versenyek alkalmával sokat segített nekünk és mi is hajlandóak voltunk bármire azért, hogy büszke lehessen ránk. A tanár úr számunkra nagy ember volt, egy igazi példakép.
Mindent megtett annak érdekében, hogy iskolánk szebb legyen, egészségesebb környezetet teremtsen számunkra, s a tanulás mellett szórakozhassunk, kirándulhassunk. Szeretete örökké betölti iskolánkat.
Mindenkit megrázott az a szomorú nap, melyen eltávozott közülünk. Ez az egész nagyon hirtelen és váratlanul történt. „Minden talajban megterem valamiféle virág, minden napnak van valami öröme. Neveld rá a szemed, hogy meglássa azt.” Emlékezzen rá mindenki e pár sorral, aki szerette és tisztelte őt, tudva, hogy a mennyből áldva néz le ránk és büszke tetteinkre!
Tisztelettel, a börvelyi iskola VII. osztályos tanulói