Az adventi koszorú hagyománya lelki megtisztulásra és megújulásra is alkalmat ad. A megtisztulás és a megújulás oda vezet, hogy az ünnep csakugyan ünnep lesz, és akkora figyelemmel fordulhatunk egymáshoz, amelyet mindannyian megérdemlünk.

Advent harmadik vasárnapján a hit és a remény gyertyája mellett meggyújtottuk a harmadik gyertyát, amit az öröm gyertyájának nevezünk. Már csak a negyedik gyertya, a szeretet szimbóluma vár meggyújtásra. Azok, akik nem csupán szokásból, hanem valóban a Messiás eljövetelére várva helyeznek el az asztalukon adventi koszorút, tudják: ahogy a gyertyák elégnek, egyre nagyobb erőt kapunk a változáshoz, a felismeréshez, a múlt felszámolásához. Ahogy a gyertyák elégnek, elmarad az életünkből, ami addig nehézségeket okozott, ami elválasztott egymástól minket, elég bennünk minden, amire már nincs szükségünk. Kitárul előttünk a lehetőség, hogy odaadjuk magunkat azoknak, akiket szeretünk, és elfogadjuk azokat, akik szeretnek minket. Ez a legszebb karácsonyi ajándék, amit adhatunk és kaphatunk: egymás elfogadása. A negyedik gyertya — a szeretet gyertyája — csak azok számára jelent majd megnyugvást, akik addigra felismerik, hogy a szeretet beteljesedés. Ebben a beteljesedésben csak azok részesülnek, akik számára nem az a boldogság, amit kapnak, hanem az, amit ők maguk adnak. Mert az, aki tud adni, már boldog, az már kapott valamit azzal, hogy boldoggá tett másokat.

Prohászka Ottokár mondja: „Gyakran az okozza a legnagyobb fájdalmat, akit a legjobban szeretünk. Sérelmeinken azonban igyekszünk felülemelkedni, meg tudunk bocsátani.” A szeretet halála az elvárás és a feltétel. Nem a szép szavak fejezik ki a szeretetet, bár néha azokra is szükség lehet, hanem a ragaszkodás.

Amikor meggyújtottuk a harmadik gyertyát, gondoltunk ezekre? Mielőtt az asztalra került a vasárnapi ebéd, és meggyújtásra várt a harmadik gyertya, felmértük magunkban az első két gyertya — a hit és remény szimbólumainak — bennünk megtett hatását? Vagy ott van bennünk most is a folyamatos ösztön a rohanásra, ami miatt arra sem marad idő, hogy férj-feleség megfogja egymás kezét, átöleljék gyermekeiket, együtt üljenek le a vasárnapi ebédhez, és együtt éljék meg a gyertyagyújtás örömét. Ha az öröm gyertyája nem hozza meg a család örömét, nem biztos, hogy a negyedik gyertya lángja együtt a hit, a remény és az öröm gyertyáinak közös lángjával valóban azt a szeretetet ragyogja majd be karácsonykor, ami a Messiás eljövetelének az üzenete. A szeretet nélküli advent csak szótlan, néma pillanatok sorozata lehet, ahol nincs mosoly, nincs érintés, nincs egymásra figyelés, nincs beteljesedés. Az ilyen adventet sohasem követi a karácsony, csupán egy hideg, egy hosszú rohanást néhány órára megszakító ünnep.