„Élet az, ami velünk történik, miközben nekünk más terveink vannak” — mondta John Lennon. Ha elgondolkodunk ezen a kijelentésen, rádöbbenünk, hogy valahogy mindannyian így vagyunk. Mert mi történik? Minden embernek megvannak a maga álmai és vágyai, de ezek közül nagyon sok örökké álom és vágy marad. Egy idő után kezd belenyugodni sorsába az ember. Ha nem is hangosan, de önmagába néha elmondja, hogy öröm és elégedettség nélkül is lehet élni. A szerelmesek napjára készül a világ. Ilyenkor mindig felmerül bennem a kérdés: mitől más ez a nap, mint a többi? Elég csupán egy nap szeretni, és ha nem, akkor miért kell ünnepet ülni? Sokan találgatják, mi az oka annak, hogy egyre több az egyedülálló nő és férfi? Egyesek ezt úgy magyarázzák: jobb egy plátói szerelem, mint egy párkapcsolat szerelem nélkül. Bizonyára mindkettőt el lehet viselni, de minek? Magyarázatok vannak, de azok nem igazak. Minden magyarázat olyan külső ingerekre hagyatkozik, amiket a média és a divat sugall és az individuális értékek tiszteletére ösztönöznek. Valóban kevesen akarnak elköteleződni, mert nincs minta a boldog párkapcsolatra, a boldog szerelemre. Nem igazán van példa, ami megmutatná, hogy mi a különbség a szerelem és a vonzalom között és egyre jobban eltávolodik egymástól az értelem és az érzelem. Mert mi szükséges az érzelmi alapon kialakuló, tartós kapcsolathoz? Érzelmek, elköteleződés, felelősségvállalás, érett személyiség, jó kommunikációs és konfliktuskezelési képesség. Meg kell beszélni egymással a problémáikat, oda kell figyelni egymásra. A hosszú párkapcsolat titka az, hogy kell tudni átlépni a szerelemből a szeretetbe. Ez viszont csak akkor lehetséges, ha a két fél minden más embertől függetlenül meg tudja együtt fogalmazni, hogy számukra mit jelent a szerelem és a szeretet. Azoknak, akik erre képesek, nincs szükségük arra, hogy évente egyszer legyen szerelmesek napja. Ehhez viszont fel kell nőni. Meg kell tanulni azt, ami tanulható, át kell érezni azt, ami érezhető, meg kell élni azt, ami megélhető.

 Elek Gy0rgy