Szatmárnémeti

Szeptember 16-án megrendült a város

2012.08.29 - 18:09

Szatmárnémeti történelmének egyik legnagyobb tragédiájára emlékezik a Szatmári Római Katolikus Püspökség szeptember 16-án. Emléktáblát szentelnek fel, és egy kiállítást nyitnak meg.

Boldog Scheffler János püspök akaratát teljesíti a Szatmári Római Katolikus Püspökség, amikor megemlékezik a város és az egyházmegye egyik legnagyobb tragédiájáról, az 1944. szeptember 16-i bombázásokról. A vértanú püspök közvetlen elszenvedője volt a második világháború történéseinek. A harcterek véres eseményeinek, a tömeggyilkosságoknak híre, a szovjet frontvonal közeledése, a hívek menekülése, a könyörtelen, Szatmárnémetit romba döntő bombázások, majd a szovjet vasuralom és deportálások, később pedig kényszerlakhelyre szállítása, bebörtönzése és kínzások után bekövetkező mártírhalála a történelem viharainak szenvedőjévé tették. Scheffler János ugyanakkor nem áldozat, sokkal inkább tanúságtevő volt, aki a fájdalmakat erénnyé tudta változtatni, Isten akaratát, a megpróbáltatásokat a tökéletesedés felé vezető útként, a krisztusi szenvedésből való szerepvállalásként élte meg. Amikor a nehézségek érkeztek, azokat imában oldotta fel, híveit is erre ösztönözte, szorosabbra fűzve így a közte és Isten, az egyházmegye és a Mindenható közötti kapcsolatot.

 A legnagyobb pusztítás

A második világháború — helyi vonatkozásban — legdrámaibb momentumai között kétségkívül kiemelt helyen vannak az 1944-es bombázások, amikor három alkalommal érte légitámadás Szatmárnémetit. Ezek közül a legtöbb pusztítást végző és legtöbb áldozatot követelő a szeptember 16-i volt, amikor a város jelentős része romba dőlt, az érintett épületek között pedig a Püspöki Palota is szerepelt. A masszív, vastag falú épület több mint egyharmada összedőlt, az alagsorban kialakított óvóhelyre menekült huszonkét egyházi és világi személy közül pedig csak egy maradt életben. Boldog Scheffler János az isteni gondviselésnek köszönhette túlélését, melynek még tervei voltak vele. A bombázások napján a szatmárhegyi szőlőben tartózkodott öccse és helynöke társaságában. Az események pusztítása megrendítette, ezért is hagyta meg az utókornak az emlékezés és az áldozatok előtti főhajtás kötelességét.

Ennek tesz eleget a Szatmári Római Katolikus Püspökség, amikor egy évvel a nagy püspök boldoggá avatása után a drámai történések felidézésére hívja híveit és a szatmárnémeti lakosokat. Hatvannyolc évvel a bombázások után, épp szeptember 16-án, vasárnap tizenkét órakor veszi majd kezdetét a megemlékezés a Püspöki Palota bejáratánál, ahol emléktáblát szentelnek fel, majd a palota dísztermében egy kiállítást nyitnak meg. A múlt eseményeire ugyanis emlékezni kell, az embert próbáló idők áldozatait és hőseit fénylő jelként kell felmutatni az utókor nemzedékeinek, hiszen példák ők, a kitartás, a hit és emberség mintái. Boldog Scheffler János hagyatéka, hogy ne feledjük őket.