Vasárnap délután szépkorúaknak játszott a Harag György Társulat. A Szatmárnémeti Szociális Igazgatóság és a Szatmári Egyházmegyei Caritas által gyakorlatba ültetett, Szépkorúan is aktívan című POCU-projektnek köszönhetően ugyanis díjmentesen vehettek részt az előadáson a kultúrát és a színházat kedvelő, 65 év feletti szatmári lakosok. Az Anconai szerelmesek zenés vígjáték felidézte az idős nézőkben fiatalkorukat, miközben felhőtlen szórakozást, kikapcsolódást nyújtott számukra.

Az előadáson szép számmal vettek részt a projekt keretében megalapított, a Jiului sétányon működő idősklub tagjai is, akik alig várták a hétfő délelőttöt, hogy megoszthassák egymással élményeiket. A központ pszichológusa, Tóth Klára közreműködésével a vasárnapi színdarab mellett a színházzal kapcsolatos további témákat is felvetettek és kifejtettek a résztvevők.

Az Anconai szerelmesek osztatlan sikert aratott a szépkorúak körében. „Az esti előadás kész kikapcsolódás volt. Az ember elfelejtette búját-baját, és szívvel-lélekkel átélte, amit látott” — mesélte az egyik klubtag. Az idősekből álló nézőközönség örömmel fogadta a fiatal művészek játékát, felfigyelve arra, hogy a társulat régi és a karrierjük elején álló fiatal tagjai milyen csodálatos összhangban játszottak együtt. „Ez a fiatalság, ez a frissesség nagyon tetszett. Méltó követői ők a régi színészeknek. Általuk éppen az jött át, ami kellett” — állította egy másik klubtag, aki elkötelezett színházrajongóként magyarországi előadásokon is rendszeresen részt vesz. A jól ismert olasz slágerek hallatán a szépkorúak újra fiatalnak érezhették magukat. Meghatottan idézték fel, hogy az előadás végén szinte egyszerre álltak fel, hogy vastapssal jutalmazzák a művészeket nagyszerű játékukért.

Beszélgetés közben kiderült, hogy a vasárnapi vígjátékon részt vett klubtagok között van olyan, aki 30 éve minden előadást megnéz, bérletet is mindig vált, hiszen elmondása szerint ezzel is támogatja a társulat fennmaradását, de olyan is, aki csak alkalmanként néz meg egy-egy darabot, illetve több olyan személy, aki valamikor lelkes színházba járó volt, aztán évekig kimaradt ez az élmény az életéből, a vasárnapi előadás pedig újra felébresztette benne a vágyat a színház iránt.

Az idősek egyetértettek abban, hogy a színészek élő játéka még mindig sokkal erősebb érzelmi hatást vált ki bennük, mint a tévében vetített darabok megtekintése. Ami az egyéni preferenciákat illeti, a vígjáték és a zenés darabok örvendenek a legnagyobb népszerűségnek, de a komolyabb, elgondolkodtatóbb, az emberi lélek mélységeibe hatoló drámákat is szívesen megnézik az idősek.

Többen meséltek a színházzal való első találkozásuk élményéről. Volt, aki szülőfaluja kultúrotthonában látott először színdarabot, volt, aki gimnazista, míg más egyetemista korában járt rendszeresen előadásokra.

A színház része az életüknek, gazdagabbá teszi az ő kis világukat — vallják az idősek. A színészek játéka mellett arra is kitértek, hogy a mindennapokban mi magunk is színészek vagyunk, hiszen különböző szerepeknek próbálunk megfelelni. A klubtagok beszámoltak arról, mekkora élmény számukra farsangkor egy-egy karakter szerepébe beleélni magukat.

A beszélgetés végén szóba került, milyen előadások lesznek még ebben az évadban, és az idősek a központ munkatársaival együtt már el is kezdték szervezni a következő színházi látogatást. SZFÚ