A hetvennégy évvel ezelőtt deportált Nagykároly környéki sváb áldozatokra emlékeztek.

A sváboknak a Nagykároly környéki falvakból való, 1945. január harmadikán kezdődött deportálása emlékére tartottak szentmisét magyar és német nyelven vasárnap a nagykárolyi Szentélek-templomban. A misét celebráló Borota Ottó plébános arról beszélt, hogy Istennek kell hálát adni azért, hogy a 74 évvel ezelőtt elkezdődött szörnyűséghez hasonló ma már nem fordulhat elő. Sokan odavesztek a nagy oroszországi kényszermunkatáborokban, és azon keveseknek is, akik hazatértek, életük végéig tartó testi-lelki traumával kellett együtt élniük. Óriási éheztetésre panaszkodtak azok, akik megjárták a Gulag- vagy Gupvi-táborokat, és sovány ellátmány mellett napi 10–12 órán át végeztek nehéz fizikai munkát. Volt olyan időszak, emlékezett a hazatértek beszámolóira a tiszteletes, amikor lakomának számított, ha valaki egy krumplit vagy egy almát talált a szemétdombon, ahol ételt voltak kénytelenek guberálni maguknak.

Ennek a rengeteg embernek a nagy és hosszú ideig tartó szenvedése megérdemel minden évben egy megemlékezést azért, hogy a leszármazottak, a rokonok és a mai generáció erőt meríthessen ezeknek az embereknek a hitéből, mert a hazatérésbe és Istenbe vett hit volt az, ami életben tartotta őket, mutatott rá az igehirdető, kérve ugyanakkor, hogy: „Adassék számukra örök világosság és örök boldogság!”

A kétnyelvű templomi mise után kétnyelvű megemlékezéssel folytatódott a tiszteletadás, a deportáltak a Mesterrészi temetőben álló és nemrég felújított emlékművénél is ünnepi műsorra került sor. Borota Ottó itt rövid áhítatot tartott, miután a Szentlélek-templom kórusa énekelt német nyelvű templomi énekeket. A sűrű hóesésben megtartott rövid emlékműsort követően a résztvevők koszorúkat és virágcsokrokat helyeztek el az emlékmű talapzatán.

Princz Csaba