A Szent János apostol és evangélista-plébánián működő Szent Rita Egyesület tagjai ünnepelni gyűltek össze május 22-én. A szentmisén rózsát áldott meg Solomayer Sándor plébános.

A Szent Rita Egyesület számára minden évben jelentős nap névadó szentjük emléknapja, melyet idén is szentmisével ünnepeltek május 22-én. Ft. Solomayer Sándor plébános köszöntötte a Hildegárda-templomba érkezetteket: a civil szervezet foglalkozásain részt vevő gyermekeket, nevelőiket, s mindenkit, aki eljött a Szent Rita-emléknapi ünnepségre.

Érdemes hinni

Az üdvözlést követően a szent életútját ismertette röviden a plébános. Mint elmondta, Rita férje rossz természetű ember volt. A feleség a vad és erőszakos ember megnyilvánulásait hősies türelemmel viselte, soha nem panaszkodott. Mindenben engedelmeskedett a hitvesének, azzal az egy feltétellel, hogy a templomba járhasson. Szelídségével és jóságával végül is férje rossz természetét sikerült legyőznie, és lelkét Istenhez vezetnie. Két gyermekük is született a házasságból. Majd a gyász fájdalmával kellett megküzdenie az asszonynak, ugyanis meghalt a már keresztény életet élő férje — akit egy régi ellensége ölt meg —, majd egy évre rá meghalt két kicsi fia. Miután sok fájdalom árán eloldódtak a földi kötelékek, Rita hozzáfoghatott régi vágyának beteljesítéséhez: kolostorba vonulhatott. Ha valakiben fölmerülne a kérdés, hogy mi is volt a titka Szent Ritának s annak, hogy olyan sok csoda fűződik a nevéhez, a plébános elmondás szerint a kérdésre a válasz nagyon egyszerű: Jézus Krisztus azért tett meg mindent, amit Rita kért, mert Rita is megtett mindent, amit Jézus kért tőle. Sőt, az istenfélő asszony kérés nélkül teljesített mindent, amit az evangélium tanít az Istent keresőknek és szeretőknek.

Rózsaszentelés

Az egybegyűltek szép szokáshoz híven egy-egy csokor rózsával jöttek a templomba — ez a virág a reménytelen helyzetben bizalommal mondott imádság erejét szimbolizálja, hisz egyszer Szent Rita imájára télvíz idején kivirágoztak a rózsák. Ezért a rózsa nagyon sok ember számára azt jelenti, hogy a térden álló, alázattal imádkozó ember előtt semmi sem lehetetlen. A szentmise végén a plébános megáldotta a rózsákat, majd mindenki magához vette megszentelt virágait. Az egyesület foglalkozásain részt vevő fiatalok is mindenkit, aki a templomból kilépett, egy-egy szál szentelt rózsával ajándékoztak meg.