Már hagyományosnak mondható, hogy a Szent Orbán tiszteletére tartott krasznabélteki kápolnaünnepség mindig a szőlők és szőlőtermesztők védőszentjének május 25-i emléknapjához köthető — idén június 6–án, szombaton, 11 órától várja a Nagyhegyre (szőlőhegyre) a híveket ft. Harsányi László erdődi esperes.

Szent Orbán pápa életéről igen kevés történelmi adat maradt fent, állítólag a második vatikáni zsinat volt az, amely törölte őt a római kalendáriumból. A hagyomány szerint I. Urbanus néven volt hivatalban 220-230 között. Legendája szerint ugyan mártíromságot szenvedett, szenvedéstörténetének azonban mindössze egyetlen figyelemre méltó vonatkozása van: kihallgatása során Szent Cecília felől faggatták, akivel együtt térített. A hagyomány úgy tartja, hogy Szent Orbán vértanúként fejezte be földi életét, földi maradványait feltehetően a római Pretextatus-katakombában (Catacombe di Pretestato) helyezték örök nyugalomra.
Az egyházi hagyomány szerint ő rendelte el, hogy a misekelyhet nemesfémből készítsék, ezért kezében kehellyel, később szőlőfürttel ábrázolták. Orbánt a szőlőművesek, kádárok, kocsmárosok választották patrónusuknak, szobrot, kápolnát emeltek a tiszteletére a szőlőhegyeken, képmása sok esetben szőlőprést, hordót, kádárcéh-zászlót díszített. Orbán-napon körmenetben keresték fel a tiszteletére állított kegyhelyeket. 

Krasznabéltek és a Szent Orbán–szobor viszontagságai

A településen a szőlőtermesztés több évszázados múltra tekint vissza, erről árulkodnak a borospincék is, amelyeket a földbe-dombba vájtak — az 1720 – 1730–as években itt letelepített svábok még az óhazából hozták magukkal a szőlőtermesztés tudományát és a hozzá kapcsolódó hiedelemvilágot. Hagyományaiknak adózva a környező településekről is jól látható, kiemelt helyre kápolnát építettek Szent Orbán tiszteletére, amely hitük szerint megvédi a termést a későtavaszi fagyoktól, a koranyári vésztől. De csak pár évtizede tűnt el teljesen az a hagyomány is, miszerint ha rossz idő közeledett, valaki felszaladt a nagyon meredek úton a kápolnához, és megkongatta a harangot.

A Nagyhegyen először 1773-ban épült Szent Orbán kápolna, amelyet 1829-ben lebontottak és a helyébe újat építettek, a jelenlegi kápolna 1927-ből való. 
Dr. Nagy Antal 1988. november 13-án írta a Krasznabélteki hagyományok, történetek, játékok című publikációjában, hogy Orbán pápa szobra egy díszes alapzaton álló festett, fából készült faragvány, és állandó lakója a kápolnának. „Egy méter körüli magas, színes pápai ornátusba öltöztetett, hosszú, göndör, fekete szakállal és hajjal. A magas homlok alatt apró fekete, de átható tekintettel és jóságos szempárral fogadja a kápolnába lépőt. Egyik kezével egy gyümölccsel teli tálat fog, s annak tartásával mintegy kínálja a finomságokat. Másik kezéből nem hiányozhat a pápai kampós pásztorbot, s fejéről a hármas korona, a tiara.  Így „vigyázza” Orbán hosszú idők óta a bélteki szőlőst, de nincs könnyű dolga, mert néha az időjárás „beteszi az ajtót” a szőlőtermelőknek, és lefagy a nemes nedűt érlelő növény, vele együtt a gyümölcs, a dió, a mogyoró. Lefagynak a kiskertek, a mezőn a krumpli, málé, paszuly s a tök. Így történt ez valamelyik évben is, Orbán előtt pár nappal lefagyott minden. Nem lehet tudni ki volt a ludas, Pongrác, Szervác, vagy Bonifác, viszont a balhét Orbán vitte el, mert neki van szobra meg kápolnája Bélteken. Nehezteltek is nagyon az emberek. Nem akadt istenfélő ember, akit akkor fel lehetett volna vinni az Orbán-kápolnához, így a processziós menet elmaradt, a bort pedig továbbra is csak kóstolgatták a pincesoron. Elmaradtak a borkereskedők is. Bánatos volt az egész közösség. Odalett a termés nagy része.

Szegény Orbánt, nagy elhagyatottságában csak egy szomszéd falusi református, születésétől fogva kelekótya ember és nem „bálványimádó” kereste fel, ám ő sem tette ezt tiszta szándékkal. Belökte a rozoga kápolnaajtót és reá herrent Orbánra: „Na, gyere csak ide, te jómadár! – kiáltott fel. – Miért fagyasztottad le a dobrai szőlőket is te faszent? Mert mindjárt megnyúzlak!” Ezzel leemelte a szobrot az állványáról, hóna alá csapta Orbánt, és levitte a szőlőhegy aljába, de nem tett kárt a szoborban. A töviskerítésen át behajította a szépen növekvő búzatáblába, amelynek a fagy nem ártott. A tényállást a béltekiek csak későn vették észre, ám a szobor utáni minden kutatás hiábavalónak bizonyult. Főtt is az egyházfik feje, most honnan vesznek új Orbán-szobrot?

Úgy aratás előtt a milicistafőnöknek fácánhúsra fájdult meg a foga, s ott vadászgatott a szőlőst övező tüskekerítés mentén. Egyszer csak észrevett a búzában valami színpompás micsodát. Kibiztosította a fegyvert, és feszülten figyelt a jelenségre. De az a balfácán nem akart felröpülni, pedig ő még el is köhentette magát. „A keservét annak a madárnak – förmedt fel a milicistafőnök. – Tán nem randevút akar velem?” Türelmét vesztve, pedig ez nem illik a vadász etikettbe, el is küldött egy postát. A fácán most sem repült fel. Ejnye-bejnye, mi lehet ott a búzában! Amikor odaért nagy körülményesen, akkor tapasztalta, hogy az nem fácán, hanem valami szobor a templomból. Szegény Orbán, ott feküdt tehetetlenül, pápai ornátusban a sárguló búzában. Nem nyúlt hozzá, a sikertelen vadászat után pedig, hazatértében értesítette a papot, hogy a templomból az egyik szobor ott fekszik a szőlők alatti búzatáblában.

Orbán visszakerült a kápolnába megrenoválva, átfestve. (Már nincs gyümölcsöstál a kezében, hanem egy könyvet fog, és a pápai pásztorbot is hiányzik.) Kijavították a kápolna ajtaját, új zár került a megrozsdásodott helyére, és tovább magasztalták Orbánt, még akkor is, ha a szeszélyes időjárás nem kedvezett a szőlőnek.
Később, a modern világban ellopták a kis harangot is a toronyból, szétverték darabokra, s azt valamelyik szemfüles vámőr térítette vissza, Magyarország határáról.”

Szabó Kinga Mária