Augusztus 20. az államalapító Szent István napja, melynek alkalmából a szatmárnémeti Láncos-templomban augusztus 19-én ünnepi istentisztelet keretében emlékeztek meg a magyarság első szent királyáról.

Ünnepi istentiszteletre gyűltek össze vasárnap a szatmárnémeti Láncos-templom hívei, akik Szent István királyról emlékeztek meg. Elek Arnold Zoltán, a gyülekezet segédlelkésze igehirdetésében Mózes könyvéből olvasta fel a pusztai vándorlás történetét, mellyel azt akarta szemléltetni, hogy Isten ura a történelemnek, Ő irányítja minden népnek, nemzetnek a sorsát, Ő az, aki tudja, hogy egy-egy időszak mit rejt magában, még akkor is, amikor megpróbáltatások elé állítja népét. Ahogy a pusztai vándorlás negyven éve alatt népe előtt járt Isten, ugyanúgy járhatott a magyar nép előtt is annak vándorlása idején, átvezetve a Vereckei-hágón, amikor még pogány nemzet volt. Szent István király érdeme, hogy feloldotta a Nyugat és Kelet, kereszténység és pogányság közötti ellentétet, ezért augusztus 20-án a magyar nemzet megemlékezik államalapító királyáról, Istvánról, fogalmazott a lelkipásztor. Az ünnepi igehirdetést követően Thoroczkay Sándor nyugalmazott történelemtanár tartott előadást Szent István, az államalapító címmel. Előadásában elmondta, hogy az államalapítót egy 16. századbeli vallási ének „a magyarok tündöklő csillagá”-nak nevezi, így él az utókor emlékezetében. István király befejezi azt a művet, amit már apja, Géza fejedelem megkezdett, a kereszténység felvételét, az integrálódást a keresztény népek sorába, ezáltal hárítva el a megsemmisítés veszélyét. A kereszténység felvételének két útja volt lehetséges: a keleti egyház irányába, illetve a nyugati út, ami mellett Géza is döntött, azáltal, hogy elküldte követeit 973-ban a quedlinburgi értekezletre. Géza felvette a keresztény hitet, és megkereszteltette, akár erőszak alkalmazásával is, népét. A nyugati orientációnak egyik megnyilvánulása fiának, Vajknak, a későbbi Istvánnak Gizella bajor hercegnővel való megházasítása.

Királlyá koronázzák Istvánt

István 997-ben veszi át apjától a hatalmat, és mint nagyfejedelem kezdi meg uralkodását. Kénytelen letörni a trónkövetelő Koppány lázadását és kemény, szigorú intézkedésekkel megszilárdítani hatalmát. Ezt követően koronát kér a pápától, és 1000-ben Asztrik érsek királlyá koronázza. István király alakjával kapcsolatosan az utókor több képet is próbál rajzolni, a nagy legenda a jóságos, csakis imádkozó és egyházi dolgokkal foglalkozó királyt mutatja be, míg a kis legenda ennek ellenkezőjét, a kíméletlen, kegyetlenül intézkedő uralkodót. Hartvik püspök legendája a kettő egyesítéséből rajzolja meg István alakját, ami meg is felel a valóságnak: a reálisan gondolkodó, kora erkölcseinek megfelelően intézkedő, igazságos, szigorú, de kegyelmet is gyakorló fejedelem képét alkotja meg. István mint király országot szervezett, 48 vármegyére osztva birodalmát. Országépítés mellett egyházat is szervezett, 10 püspökséget tervezve, közöttük az erdélyit is. Tízfalunként egy-egy templomot építtetett. István király törvényhozóként megalkotta Magyarország első törvénykönyvét, Szent István Törvényeit, mely törvények a szomszédos országokéhoz képest lényegesen humánusabbak. István apja nyomdokait követve biztosítani igyekszik az egyeneságú trónutódlást, fiát, Imrét készítve elő a trón elfoglalására. Fia váratlan halála 1031. szeptember másodikán, megtöri a már öregedő királyt. Ezt követően a jogos utód, Vazul kiiktatása után a trónt testvére fiára, a velencei Orseolo Péterre hagyja, aki a trónt István 1038. augusztus 15-én bekövetkezett halála után foglalja el. István közvetlenül halála előtt, augusztus 15-én koronáját és országát felajánlja Szűz Máriának. Istvánt Székesfehérváron temetik el, és 1083-ban szentté avatják, ő lett a magyarság első szent királya.