Miben különbözik a jezsuita a katolikustól? Mennyi pénze van egy jezsuitának? Milyen földrészeken vannak ma jezsuiták és mivel foglalkoznak? Alkalomadtán megehet-e a jezsuita is egy fagyit? — ilyen és ehhez hasonló kérdésekre kerestük a választ a február 10. és 14. között második alkalommal megrendezett Szent Ignác-i hét keretében Xavéri Szent Ferenc, a jezsuiták lánglelkű hithirdetőjének segítségével.

Az iskola lelki életében több változást is hozott az új „spiri atya”, P. Miklós Claudiu jezsuita szerzetes, többek között azt, hogy több ismeretet kapnak a diákok a jezsuitákról és lelkiségükről. Az elsődleges forrás természetesen a jezsuiták személyes életének tanúságtétele. Ám emellett a diákok a jezsuita lelkiségről mélyebb ismeretekhez is jutnak a „spiri órákon” és a második alkalommal megrendezett, de már-már hagyománnyá váló Szent Ignác-i Héten is.

A tavalyi alkalommal Loyolai Szent Ignác élete mellett három ifjú magyar jezsuitával is megismerkedtek: Bellovics Gáborral, Jancsó Árpáddal és a pár hónapot Szatmárnémetiben szolgáló Nevelős Gáborral. Az idei héten Elek László jezsuita skolasztikust láthattuk vendégül, aki amellett, hogy miskolci testvériskolánk, a Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium egyik magisztere és nevelője, a jezsuiták digitális jelenlétének egyik hajtóembere, olyan kezdeményezések is az ő nevéhez fűződnek, mint az online szentírás és az online zsolozsma.

Az idei ignáci hétre már az előző héten fölállítottunk egy-egy, a jezsuitákat és Xavéri Szent Ferenc életét bemutató paravánt, de a Ferenc pápás molinónk is elnyerte a diákok tetszését. Hétfőn délután a Szent Alajos Konviktusban részt vettünk a spiri atya által bemutatott szentmisén, melyben Isten gyógyító szeretetéről hallhattunk, melynek kis apró csodáit a mi életünkben is megtapasztalhatjuk. Keddtől péntekig jártunk az összes osztályban, ahol Xavéri Szent Ferenc, a missziók védőszentjének élete kapcsán beszéltünk a jezsuiták és alapvetően minden keresztény küldetéséről, hogy életünkkel tanúságot kell tennünk Isten szeretetéről, ugyan nem feltétlenül Indiában vagy Japánban, mint Ferenc, hanem a szomszédnak, a padtársnak, szüleinknek és barátainknak.

Csütörtökön pedig még inkább a gyerekeké volt a nap, a reggeli alsós szentmise, melynek szentbeszédében a héten ünnepelt Cirill és Metód vértanúk kapcsán hallhattunk arról, hogy Isten szeretetét nem csak nagyon-nagyon-nagyon-nagyon messzire érdemes elvinni, hanem otthon és az osztályban is megmutathatjuk azt. A reggeli szentmise után jártunk az óvodában is, ahol játszottunk és énekeltünk a kicsikkel. A négy alsó osztályban a játék és az ének mellett a rajzolás és a színezés is helyet kapott.

A felsőbb osztályokban már nagyobb hangsúlyt kaptak a diákok kérdései is, amelyekre megpróbáltunk válaszolni. Ignác barátjának életét a digitális nemzedékhez közeli formában mutattuk be. Minden osztályban és csoportban kedvesen és szeretettel fogadtak minket, jó élmény volt közöttük lennünk, találkozni, beszélgetni és imádkozni velük.

A hét egyik fénypontja volt a pénteki diákmise, melyen az aktuális Bálint-nap kapcsán a szívekről is szó esett, különösen egyről, Jézus Szívéről, mely mindig értünk dobog. A téma és az ignáci hét apropóját is az adta, hogy a héten emlékeztünk La Colombière Szent Kolosra is, aki Jézus Szívének nagy tisztelője és ennek a tiszteletnek hathatós terjesztője volt. Köszönet illeti az iskola kórusát és zenészeit, hogy hangjukkal és játékukkal még szebbé tették a szentmisét, a felajánláskor a jezsuiták egyik mottóját énekeltük — a taizéi énekek többségét jegyző Jacques Berthier és a jezsuita Didier Rimaud közös szerzeményét: Ad maiorem Dei gloriam (Isten nagyobb dicsőségére). Este pedig mi is részt vettünk az iskola diákjainak kalapos farsangján nagy tetszést aratva jelmezünkkel.