„A tiszteletre méltó és Isten előtt oly kedves Erzsébet előkelő, az Árpád-házi nemzetségből származott, s e világ ködében úgy ragyogott föl, mint a hajnalcsillag” — áll a feljegyzésekben, s Erzsébet valóban azok közé a szentek közé tartozik, akiknek a sugárzása nem csökken, fénye minden kor minden emberének világít. Ünnepéhez közeledvén a korábban említett szervezetek cselekvő módon emlékeztek meg a szentről, akit az egész világon a szolgáló szeretet példaképeként ismernek és tisztelnek. Erzsébet a másokkal való törődést állítja elénk követendő példaként, arra figyelmeztetve bennünket, hogy a másokkal való törődés az odafigyeléssel kezdődik, de ez nem állhat meg az együttérző sajnálkozásnál, hanem cselekvő magatartássá kell válnia, áll a Hans Lindner Alapítvány közleményében. Erzsébet egy éhínség kitörésekor jelentős mennyiségű élelmet osztott szét a Wartburg készleteiből, amit az ő jó szándékát kétségbe vonó családtagjai pazarlásnak tartottak. A személyéhez fűződő legtöbb legenda a férje halálát követő hányattatott időszakhoz fűződik. Mind közül a leghíresebb a rózsák legendája: Erzsébet éppen a szegényekhez tartott kenyérrel teli kötényével, amikor sógora feltartóztatta, és látni akarta, mit visz, amire ő csak annyit válaszolt: rózsákat. S csodák csodájára, amikor Henrik erővel kötényébe nézett, valóban csak rózsákat látott. A történet sok művész képzeletét rabul ejtette, Erzsébetet leginkább kötényéből kikandikáló gyönyörű rózsákkal ábrázolják.
A jótékonysági akciót szervezők is az ő nyomdokaiban akartak járni, ezért különös szeretettel és gondossággal készítették és csomagolták az ebédet a kedvezményezetteknek, majd eljuttatták az otthonaikba. Meglepetésként a meleg, háromfogásos étel mellé egy szál rózsát és egy bátorító üdvözletet is kapcsoltak — áll a szervezők szerkesztőségünknek eljuttatott közleményében, akik azt is kihangsúlyozzák: „Szent Erzsébet életpéldája azt mutatja, hogy nem elegendő néha nagylelkűnek mutatkozni, nem elegendő időnként segíteni egy-egy rászorulónak, hanem az irgalmasság gyakorlása elkötelezettséget kíván. Valahányszor találkozunk az emberek nyomorúságával és szükséghelyzetével, igyekeznünk kell a legtöbbet adni nekik. Az alapítvány munkatársai mindenkit arra biztatnak, hogy vállaljanak közösséget a nehézségekkel küzdő emberekkel, és önkéntességgel erősítsék a Lindner Agapé célkitűzéseinek megvalósítását, ha tehetik, személyes részvétellel, vagy akár felajánlással, vagy akár egy imával is, hiszen jót tenni együtt még jobb!”