Volt valaha egy település Mezőpetri határában, amelyre ma már csak egy magányosan álló kápolna emlékezteti a Nagykároly-Nagyvárad között utazókat. Évente egyszer azonban megtelik élettel, ugyanis búcsúra hívja a környékbelieket.

A mezőgazdasági parcellák által körülölelt Kigye pusztai kápolna és környéke vasárnap ismét megtelt az Urat dicsérő szóval — a ma is látogatható kápolna a Mezőpetri Árpád-házi Szent Erzsébet Plébánia kötelékébe tartozik, és évente egyszer, szeptember elején búcsút rendeznek itt.
A Szent Egyed titulussal rendelkező kápolna minden évben, védőszentje ünnepéhez közeli napon várja a zarándokokat a legszentebb áldozat bemutatásán való részvételre. Idén szeptember 1-jén, vasárnap, délután négy órától került sor a búcsúmisére.  A különleges hangulatú búcsúmisére minden évben sokan kilátogatnak. 
Az egykori népes település, amelynek bő három évszázada nyoma sincs, a Kydiy-család ősi birtok volt, első okleveles nyoma pedig 1327-ben bukkan fel, amikor Kydiy Jakab, Bertalan fia és Kydiy Tyba, János fia voltak az urai. 1612-ben még számottevő lélek lakta, és a korabeli feljegyzések alapján tudjuk, hogy ekkor a szaniszlóiakkal határvitájuk volt. 1719-ben már puszta, valószínűleg a Rákóczi-szabadságharc idején néptelenedett el. Ura 1719-től gróf Károlyi Sándor lett.

SZÓLJON HOZZÁ FACEBOOKON! 

(Fotók: Bart Imre)