A hosszú és mogorva tél elmúlta sok emberben keltette fel a vágyat, hogy felpakolva hátizsákjaikkal kivonuljanak a természetbe feltöltődni. Távol a várostól bárki kikapcsolódhat, és élvezheti a természet szépségeit. Egyáltalán nem mindegy azonban, hogy a kirándulásaink során hogyan viselkedünk a természetben, és hogy milyen állapotban hagyjuk magunk után a pihenőhelyeket. Bár sokak számára az erre való odafigyelés természetes lehet, mégis előfordul, igencsak gyakran, hogy egy-egy természetet járó vagy éppen átutazó csapat megfeledkezik még az alapvető szabályokról is. Számos pihenőhelyen halmozódik fel a felelőtlenül elszórt hulladék, amely többnyire ételek csomagolóanyagaiból, pillepalackokból, egyszer használatos evőeszközökből, ételmaradékokból áll, és sajnos még sorolhatnánk…

A probléma az, hogy sokan úgy gondolják, csupán egy ember szemete nem számít. Az emberek lelkiismeret-furdalás nélkül ejtik például a csokoládés papírt a talajra ahelyett, hogy zsebre vágnák, és a legközelebbi szemetesbe dobnák. Gondoljunk csak bele, hogy a műanyag szatyrok lebomlási ideje akár 200–1000 év is lehet! A szatyrok sokkal praktikusabb felhasználási módja, ha azokba gyűjtjük a szemetet. Ha ráadásul nemcsak a sajátunkat vagy társaságunkét, hanem a túra alatt talált egyéb hulladékot is beleszedjük, rengeteg káros anyagtól szabadítjuk meg az erdőket, és nem csak. A műanyag-hulladék káros hatásai sokak számára ismertek, az élelmiszereké nem annyira. Azt hihetnénk, hogy bármit eldobhatunk, hiszen úgyis lebomlik, de ez nem mindig van így. Egy banánhéj vagy almacsutka lebomlása valóban nem telik olyan sok időbe, a chips, csokoládé, konzervek és más, tartósítószert és egyéb mesterséges anyagokat tartalmazó ételek azonban egyáltalán nem válnak a természet javára. Akár a földbe, akár egy arra kószáló állat gyomrába kerülve káros hatást válthatnak ki, utóbbiakat különösen rosszul érinthetik, megbetegíthetik őket. Napjaink egyik legkárosabb szennyezési formája a zajszennyezés. Az emberek ugyebár azért mennek a természetbe, hogy megszabaduljanak a város zajától. Vannak azonban olyan kirándulók is, akik előszeretettel használnak kisebb-nagyobb méretű bluetooth-os hangfalakat a maguk szórakoztatására, vagy éppen azért, hogy másokkal is megismertessék kedvenc dalaikat. A fülhallgató remek találmány, használata az erdőben vagy a pihenőhelyeken is jól jöhet. Fontos tudni, hogy a kelleténél nagyobb zaj nemcsak túratársainkat, hanem az állatok bioritmusát is zavarhatja. Mindezeket figyelembe véve próbáljunk meg a legnagyobb odafigyeléssel kirándulni, megkímélve a természetet a felesleges szennyezéstől.

Kallós András