Évente több száz szén-monoxid-mérgezés történik, legtöbbjük a fűtési szezonban, és sajnos sok halállal végződik — a csendes gyilkos ugyanis színtelen és szagtalan, teljesen észrevehetetlen.

A fűtési szezon (és nem csak) egyik leggyakoribb háztartási „balesete” a szén-monoxid-mérgezés, amely a nem megfelelően beszerelt, karbantartott kazán, a rossz (kikotoratlan) kémény és a helyiség szellőztetésének hiánya miatt következik be — sajnos számtalan ember életét követelve. Az egészségügyi és katasztrófavédelmi szakemberek nem véletlenül nevezik csendes gyilkosnak a szén-monoxidot, hiszen színtelen, szagtalan, teljesen észrevehetetlen, és a tökéletlen égés termeli, az áldozatok ilyenkor a lakótérbe visszajutó égésterméket lélegzik be, ez okozza a mérgezést. A szén-monoxid az emberi szervezetben, pontosabban a vérben 0,8 százalékos arányban normál esetben is kimutatható — a bajok akkor kezdődnek, amikor a vér szén-monoxid-tartalma 10–12 százalék fölé emelkedik: ebben az esetben a mérgezés enyhe fejfájás, fáradtság, szédülés, heves szívdobogás, hányinger, hányás tünetegyüttes formájában jelentkezik (és sajnos épp általánosságuk miatt nem tulajdonítanak nekik különösebb jelentőséget). Amikor a szén-monoxid-szint tovább, 20%-os arány fölé emelkedik, súlyosabb idegrendszeri tünetek, kábultság, aluszékonyság, mellkasi fájdalmak is jelentkeznek, 30 százalék fölött pedig már eszméletvesztés, görcsrohamok, kómába esés is bekövetkezik — a mérgezés azért veszélyes, mert mindez „némán” alakul ki, a levegőben szimatolva semmi gyanúsat nem lehet észrevenni. Ráadásul a szén-monoxid szintje eleinte lassan emelkedik, majd hirtelen ugrásszerűen megnő. A tünetek úgy súlyosbodnak, ahogy a vér szén-monoxid-telítettsége nő, végső esetben akár súlyos, visszafordíthatatlan agykárosodás és halál is bekövetkezik. Észak-Erdélyben tavaly 20 személy vesztette életét, és 37-en épp hogy csak megmenekültek a haláltól, idén pedig eddig már öten hunytak el szén-monoxid-mérgezés miatt — s bár tragédiák esetén a híradások részletesen beszámolnak az elhunytakról és kimenekítettekről, utóbbiak gyógyulási esélyeiről már szinte alig esik szó. Pedig ez legalább annyira fontos lenne, mint a figyelemfelhívás vagy híradás, ugyanis a gyógyulási esélyek minden esetben attól függnek, milyen gyorsan ismerik fel a bajt az érintettek, illetve milyen hamar érkezik az életmentő oxigén — azaz nagyon nem mindegy, a mérgezett személy mennyi időt tölt a gáztérben, milyen gyorsan találják meg és hozzák ki onnan. Súlyosabb esetekben szövődményként maradandó agykárosodás és idegrendszeri problémák, teljes magatehetetlenség maradhat vissza, és nagyon sokszor a túlélőnek gyengébb lesz a memóriája, rosszabbul tud fejben számolni, nehezebben megy az olvasás, szövegmegjegyzés. A tűzoltóság szakemberei ismételten felhívják a lakosság figyelmét a fűtésre használt berendezések szakszerű beszerelésének, karbantartásának és tisztításának a fontosságára, de ugyanilyen fontos a kémények rendszeres tisztítása és a megfelelő szellőzés biztosítása is. A szakemberek arra intenek: ne használjunk fűtésre nyílt lángot (pl. ne égessük a gáztűzhely rózsáit), és főleg nem alvás közben! A hagyományos fűtőkészülékeket, rezsókat, kályhákat, konvektorokat soha ne módosítsuk, és zárt helyiségben ne járassuk a gépkocsik motorját, mert az is szén-monoxid-mérgezést okozhat, s amennyiben lehetőségünk van, legalább egy gázdetektort szereltessünk be a lakásba. Aki pedig a mérgezés legenyhébb tüneteit is észleli magán, azonnal szellőztessen vagy menjen ki a szabad levegőre!