Ismételten sokkoló helyzettel szembesültek a nagykárolyi Împreună-Egymásért Egyesület tagjai mikor visszatértek ahhoz a házhoz, amelynek lakóit tavaly szeméthegyek közül szabadították ki.

Lakossági bejelentés alapján kerültek a nagykárolyi Împreună-Egymásért Egyesület (ASIEE) képviselői ahhoz a házhoz, amelyben akkor még 12 személy élt. A helyszínre érve Lőrincz Zoltán egyesületi elnök és segítői megdöbbentő helyzettel szembesültek: a rozoga ingatlan majdhogynem megközelíthetetlen, hiszen nem csak az udvaron, benn a házban is halomban áll a szemét. Szörnyülködésüket csak tovább fokozta a kutyatetem látványa, mellyel a házban élő gyermekek néha még játszottak is…

„Az egyik utcában Nagykárolyban, egy szobában élnek kb. 12-en. Hat gyerek és azt hiszem ugyanennyi felnőtt. Az itt lakó nem tudta pontosan megmondani. A gyerekek értelmesek, okosak. Lenne rá esély, hogy tanulással kikerüljenek innen, hiszen megvan hozzá az eszük. A helyzet egészen más az itt élő felnőttekkel. Ők, amennyire én tapasztaltam, mind szellemileg sérült emberek. Pár szomszéddal is beszélgettem. Ők azért állítottak meg, hogy megkérjenek arra, tegyünk valamit, hogy ez a fertő eltűnjön. Pár hete az egyik szomszédnak mondtam, hogy nekem az a feladatom, hogy amennyire lehet, a gyerekeket segítsem abban, hogy ne éhezzenek. Abban a szomszédokkal egyetértettünk, hogy mivel a felnőttek beteg emberek, nincs köztük olyan, akivel értelmesen lehetne tárgyalni. A látottak alapján felmerült bennem néhány kérdés: hogy lehet hagyni azt, hogy hat gyermek ilyen körülmények között éljen? A szomszédok miért hunynak szemet e fölött? Miért nem tesz semmit a gyermekvédelem? Ha valóban betegek a szülők és nagyszülők, miért hagyják ott a gyerekeket a kompetens szervek? Nem kell szakembernek lenni ahhoz, hogy az ember lássa, itt komoly fertőzésveszély van, ez sem zavar senkit?” — egy évvel ezelőtt vetette ezt fel Lőrincz.

Az egyesület közbenjárására akkor a helyi önkormányzat illetékesei — bár nem tartozik a feladatukhoz — a zárt udvarról elszállíttatták a szemetet. Több tonnányi hulladékot pakoltak ki, úgy az udvarról, mint a házból. Az ASIEE tagjai hét petíciót nyújtottak be szociális ügyekkel, illetve a gyermekek védelmével foglalkozó intézményekhez, hogy valahogy kimenekítsék onnan a hat gyermeket, azonban erőfeszítéseiket nem koronázta siker. Az ügyészség dönthet a gyermekek elhelyezéséről, azonban a bíró elé került dosszié azt tartalmazta, hogy a gyermekek járnak óvodába, iskolába, szellemi szintjük megfelelő, s mindez nem volt elegendő ahhoz, hogy a gyermekek jobb helyre kerülhessenek, el ebből a fertőből.

„Nem a házban élő felnőttek érdeme, hogy a gyermekek óvodába, iskolába járnak, mint ahogy az sem, hogy a gyerekek valamelyest gondozva vannak. Ez csak a házhoz közel lévő Stella Maris Integrációs Központ munkatársainak az érdeme, akik évek óta próbálnak tenni azért, hogy ezek a gyerekek ne kallódjanak el. A napokban visszatértem ehhez a házhoz, s elszomorodva láttam, hogy ismét gyűlik a szemét, s a helyzet kezdi a beavatkozásunk előtti állapotokat idézni. Mi több, egy újabb gyermek született, így már hét kiskorú van itt, azonban nem lehet tudni, hogy kitől, hiszen az együtt élő felnőttek közötti családi kötelékek sem körvonalazottak. Sajnos az egy évvel ezelőtt, a figyelem felkeltése céljával készített videóm ismét aktuálissá vált. Hiába küldtem el a petíciókat többek közt a gyerekvédelemhez is, ott semmi nem történt. Ellentétben a helyi hatóságokkal, a gyerekvédelem képviselői nem ölték meg magukat a munkával. 'Hathatós' munkájuknak köszönhetően a gyerekek még mindig itt élnek” — fogalmaz Lőrincz. Az egyesület vezetője elmondta, most minden erejükkel azon vannak, hogy ismét hatósági ügy legyen ebből, s a gyerekeket megfelelő gondozásba juttassák, azonban tekintve az illetékesek hozzáállását, nem tudni ez mikor történhet meg. Pedig elnézve a helyszínt bemutató felvételeket, aligha találhatunk még egy olyan helyszínt, mely ennyire alkalmatlan gyermekek nevelésére, mint ez a nagykárolyi.

Tőtős Tímea