Bár hivatalosan még nem kezdődött el a választási kampány, csupán a jelölések időszakában vagyunk, már keményen dúl a hatalomért folyó harc, egymást próbálják eltiporni azok, akik polgármesterek vagy tanácsosok akarnak lenni. Két választás között egyebet sem hallunk, mint hogy milyen nehéz az önkormányzatokban dolgozók sorsa, milyen nagy a felelősség, nincs megszabott munkaidő, a fizetés sem arányos az elvégzett munkával, és ami nagyon fájó, nem hogy elismernék a közalkalmazottak sokszínű tevékenységét, folyton a bírálat szól. Ezek hallatán felvetődik bennünk a kérdés: ha ennyire nem éri meg, ha ennyire nem jár elismerés ezért a fajta tevékenységért, miért van ez a kemény harc a hatalom megszerzéséért? Lehet-e hatalomról beszélni? Sokan komoly anyagi áldozatokat hoznak azért, hogy polgármesterek vagy tanácsosok legyenek, és amikor elérik céljukat, tovább folytatódik a panaszkodás.

1990 után az önkormányzatok számára a legnagyobb kihívást az egykor elkobzott földek és ingatlanok visszaszolgáltatása jelentette és jelenti ma is. Ezen a téren elég sok törvény és törvénymódosítás lépett hatályba, de még mindig sok az elégedetlenség. Az utóbbi két-három mandátumban tevékenykedett polgármesterek arra hivatkoznak, hogy ők már nem tehetik jóvá azt, amit elődeik elrontottak. Arról nem igazán beszélnek, hogy mi az, amit ők maguk rontottak el. Ritkán esik szó arról is, hogy milyen felelősség hárul azokra a városi és községi jegyzőkre, akiknek nagy része kezdettől ott van, több polgármester is jött-ment mellőlük, akiket vagy segítettek vagy félrevezettek, mondhatjuk azt is, hogy ők nagymértékben felelősek az önkormányzati munka sikereiért és sikertelenségeiért. Senki nem firtatja, hogyan jutottak ezek a jegyzők, polgármesterek és polgármesteri hivatali alkalmazottak földekhez és ingatlanokhoz, és miért nem jut föld azoknak, akik bizonyítani tudják, hogy valóban volt földjük. Nagyon sok településen az ortodox egyház, bár nem rendelkezett földdel, valamelyik törvény alapján mégis kapott, míg a református, valamint a római és a görögkatolikus egyházak máig nem kapták vissza elkobzott földjeiket.

Választásra készülünk. Meg lehet-e még szédíteni a választókat, hogy olyan jelöltekre szavazzanak ismét, akik most is azt ígérik, amit négy, nyolc vagy több éve ígértek? Felnőttek-e a közösségek oda, hogy ne hallgassanak az újabb ígéretekre, hanem számoltassák el az önkormányzati képviselőiket, hogy mit, miért tettek rosszul vagy sehogy? Talán ekkor kiderülne, hogy személyes ambíció vagy közösségi érdek vezeti őket az újabb megmérettetésre.

Elek György