A Vécsey-házban nyílt meg tegnap Szemák Zsuzsa egyéni kiállítása. A tárlatot román nyelven Felicia Grigorescu nyitotta meg, a kiállítás anyagát Muhi Sándor méltatta.

„Szinte a kezdetektől nyomon követem Szemák Papp Zsuzsa pályáját, az első közös szereplésektől, a 2012-ben rendezett bemutatkozó tárlatától napjainkig. Azóta több egyéni kiállítást rendezett változatos helyszíneken, számos csoportos bemutatkozáson vett részt idehaza és külföldön, valamint alkotótáborokban, továbbképzéseken is. Sokoldalú tevékenységével meggyőzött arról, hogy a képzőművészet egésze érdekli, beleértve a vizuális nevelést, annak módszertanát, a művészetterápiát, és még sorolhatnám” — fogalmazott Muhi Sándor Szemák Zsuzsa munkáit méltatva.

Muhi az alkotóról beszélve elmondta, hogy ismeri a körülöttünk folyamatosan változó, átalakuló világ lüktetését, és szükségét érzi annak, hogy mindezt színekkel, foltokkal, vonalakkal a maga sajátos módján nem csak megjelenítse, hanem állításait közszemlére bocsássa: tárlatokon, világhálós oldalakon, folyóiratok illusztrációjaként. „Kívülről szemlélve ezt a folyamatot sokan exhibicionizmusra gyanakodhatnak, de az alkotó emberek tudják, hogy a képzőművész nem azért küzd meg minden egyes alkalommal a témával, anyagokkal, az önkifejezés lehetőségeivel, hogy a formába öntött üzeneteit elrejtse, megtartsa önmagának, hanem azért, hogy ezeket minél szélesebb körben megossza az érdeklődőkkel” — hangsúlyozta Muhi Sándor, elismerve azt is, hogy nem egészen biztos abban, hogy napjainkban erre a legjobb forma, lehetőség a hagyományos tárlat a szokványos megnyitókkal, mert tapasztalatai szerint az ünnepi alkalmak kivételével a kiállítótermek, galériák üresek. „A mai rohanó világban egyre kevesebben szakítanak időt a vizuális üzenetek, képek, szobrok megértésére, a velük folytatott párbeszédre, pedig ezek rólunk szólnak” — állapította meg.

A jelen kiállításra utalva elmondta, hogy ha kicsit körbenézünk a tárlaton, azt tapasztaljuk, hogy Zsuzsának pontos, világos, egyértelmű véleménye van korunk aktuális, nagy kérdéseiről, történéseiről, az egyéni és csoportos kiszolgáltatottságáról, és ezt sajátos formában, eszközökkel fejezi ki. „A tárlat címe: Mirror, vagyis tükör. Az alkotó tükröt tart elénk, de nem egy előnyöst, szépítőt, hanem olyat, amelynek semmi köze az átköltött, idealizált valósághoz. A szokványos kategóriákba nehezen besorolható munkák ezek, talán a színes grafikákhoz állnak legközelebb, bár szerintem az ilyen besorolásoknak a műfaji korlátok elmosódásának idején egyre kevesebb a jelentőségük” — magyarázta Muhi, emlékeztetve arra is, hogy a tárlatok sohasem a kiállító művészről, a vendéglátókról, a látogatókról, hanem a kiállított munkákról szólnak. „Ha figyelmesen szétnézünk, egy olyan világot látunk, amelyben a célkereszteknek, sziluetté dermedt, didergő alakoknak, hevenyészett feliratoknak, óriás, zebraárnyékot vető, apró embereknek ugyanolyan létjogosultságuk van, mint a bölcs vagy kamaszosan lázadó majmoknak, a hatalmas gyümölcsöt termő törékeny növénynek, és még sorolhatnám. A művész bemutatja a szőkített majom legújabb frizuráját, a szelfit készítő önimádót, a maszkokkal, védekezésekkel teli világot, amelyben a szemre is maszk kerül, a kaméleonlelkű embert és a félő, rettegő önmagát. A szép, formás testű nőre hangyányi emberkék próbálnak felkapaszkodni, de ő ügyet sem vet rájuk, mert tonnányi más gonddal, feladattal, megoldandó problémákkal van tele a valóságos többszörösére duzzadt feje” — mondta a tárlaton látható alkotásokról.

„Szemák Zsuzsa gyakorló tanár, aki a tőle megszokott nyíltsággal, közvetlenséggel osztja meg a tanultak mellett a műteremben, a tárlatokon és a mindennapi életben, a katedrán szerzett tapasztalatait kicsikkel és nagyokkal egyaránt. Amikor úgy döntöttem, hogy nem tanítok tovább a BBTE szatmári tagozatán, elsőként őt jelöltem utódomnak, mert tudtam, hogy tudását, lelkesedését, a képzőművészet iránti elkötelezettségét továbbadja leendő tanítványinak. Ide a tapasztalat, felkészültség, a módszertani jártasság kevés, hitelesnek kell lenni ahhoz, hogy eredményesek lehessünk” — fogalmazott Muhi, végezetül pedig nagyon sok sikert, jó egészséget, kitartást kívánt ahhoz, hogy a továbbiakban is megtalálja a számára járható utakat, közlésmódot.

Elek György