Az aktív munkaerő két csoportját is veszni látják a szatmárnémeti munkaadók, a külföldön dolgozókat és a sok ideje munka nélkül lévőket soha nem lehet már visszaterelni a munka mezejére.

A munkaerőhiány megoldását nem találják a krónikus munkaerőhiány miatt egyre inkább kétségbeesett szatmári vállalkozók, azt azonban világosan látni vélik, kik azok, akiket végleg elveszített a román munkaerőpiac. Soha nem fognak nyolc órás állásba állni azok, akik tartós külföldi munkavégzésre rendezkedtek be és azok, akik évek óta vannak munka nélkül, de sem segélyt nem kapnak, sem a munkaerő-foglalkoztatási adatbázisban nem szerepelnek. Előbbiek számát hárommillióra becsüli Ciprian Costea, a romániai cégtulajdonosok egyesületének (APR) elnöke, utóbbiak, a tartósan munkanélküliek számát viszont már nem. Azon a kerekasztal megbeszélésen, amelyiken a foglalkoztatás-ügyben érintett közhivatalok és munkaerőre áhítozó cégek képviselői vettek részt, többek szájából is elhangzott, sokkal több munkanélküli van nem csak Szatmár megyében, hanem az egész országban azokhoz képest, akiket számon tartanak a munkaerő-foglalkoztatási ügynökségek. De hogy pontosan hányan élnek az aktív lakosság tagjai közül feketemunkából, alkalmi keresetből vagy csencselésből, azt megbecsülni sem tudta senki.

Costea rámutatott arra is, hogy a hárommillió külföldön dolgozó romániai és a ki tudja hány, magát hivatalos munka nélkül fenntartó személy mellett a munkaerőpiaci hiányosságok másik nagy okozója a lakosság elöregedése és a kevés születésszám. A közgazdász szerint a tíz éves EU-tagság egyik hozadéka a munkaerő-elvándorlás, a nyugati béreket soha semmikor nem fogja tudni túlfizetni a román piac és ha a következő tíz év is ilyen arányokat produkál, be lehet majd zárni az összes romániai céget.

Romániai adófizetők nevelik fel a gyereket, az adófizetők pénzén képzik ki a munkaerőpiacra várt fiatalokat, viszont a nyugati országok aknázzák ki képességeiket, ha munkaviszony szempontjából aktívakká lesznek, az ország határian kívül termelnek azok, akikre a román állam költött. Ezt elkerülendő, olyan, a munkaügyibe átfolyó oktatási törvény kellene, amelyik kimondja: amelyik városban tanult mesterséget a diák, ott kell 3–5 évig munkát is vállalnia karrierje kezdetén, ez talán javítana az itthonmaradási arányokon.

Princz Csaba