Kovács Ottó lázári mezőgazdasági vállalkozó az agrárium jelenlegi helyzetéről, a gazdálkodók nehézségeiről, a mezőgazdasági termékek értékesítése körül kialakult érdekeltségek befolyásáról, valamint a törvények hiányosságáról nyilatkozott lapunknak.

A mezőgazdászok számára kiszámíthatatlan az idei nyár: egyik nap nagy forróság, a másik nap lehűlés, eső. Akik aratni akarnak, azok a jó időt várják, akik már túl vannak az aratáson, azok esőre várnak, hogy fejlődjön a kukorica, a napraforgó és minden, ami a földben van. Kovács Ottó Lázáriban százharminc hektáron gazdálkodik, mezőgazdasági családi vállalkozást működtet, megpróbál minden szempontból a törvényes előírásoknak megfelelni, de gyakran éppen a törvények betartása nehezíti meg a dolgát.

— A tavasz minden gazda számára reményekkel indul — kezdi történetét Kovács Ottó. — Ha megvannak a szükséges gépek és azok jól működnek, kész élvezet a földművelés. A problémák mindig aratás után kezdődnek, amikor értékesíteni kell a terményt. Amikor elkezdődik az aratás még nincsenek terményárak. A fejlett európai országokban már ősszel, a búza elvetése előtt fix áron kötnek szerződést a búza felvásárlására. Nálunk aratáskor bejelentenek egy árat, ami folyamatosan csökken.

Pályázati lehetőségek

— Szépen hangzik az, hogy pályázni kell — szögezi le a gazdálkodó. — Én állatorvosi végzettséggel rendelkezem, ami nem elfogadott mint mezőgazdasági végzettség. El kellett végeznem egy háromhetes tanfolyamot, mert azt elismerik, azzal pályázhatok. Mezőgazdászok találkozóin, amelyeken részt vettek romániai és magyarországi szakemberek, többször szó esett arról, hogy valamit változtatni kellene. Magyarországon, aki tagja az agrárkamarának, a MOL–kutaknál tíz százalékkal olcsóbban vásárolhat mezőgazdasági célokra üzemanyagot. Ugyanez a helyzet a műtrágyákkal és a vegyszerekkel is. Nálunk is lehetne hasonló jogszabályokat kidolgozni, de ez felső szinten nem érdeke senkinek, a gazdák pedig képtelenek az összefogásra.

Befolyásolt árak

— Egy mezőgazdasági év elkezdéséhez nagyon sok pénzre van szükség — folytatja a gazda. — Egy hektár kukorica termesztése háromezer lejbe kerül. Az elmúlt év átlagtermése 6–6800 kilogramm volt, ezen kétszázötven lej volt a haszon, ennyiért dolgoztam egész évben. Az árakat rendkívüli módon befolyásolják. A tavaly például az Ardealulnál megbeszéltem, hogy 1,20 lejes kilónkénti áron fogják átvenni a napraforgót. Másnap a televízióban a mezőgazdasági miniszter bejelentette, hogy délen rekordtermés van, a napraforgó–termesztők 90 banis kilónkénti árra számíthatnak. Nem sokkal később hívtak az Ardealultól, hogy maximum egy lejt tudnak fizetni.

Egy valamirevaló terménytároló ára minimum ötvenezer euró. Miután learatom a búzát, azt be kell szállítani a tárolóba, ott szárítani kell: mozgatni, levegőztetni kell ki tudja meddig. Két–három éve például nagyon jó ára volt a napraforgónak (2–2,2 lej kilója). Sokan nem adták el, arra számítottak, hogy 2,5 lejt fognak kapni. Két nap alatt 1,8 lejre csökkent az ára. Tavasszal már csak 1,5 lejt adtak a napraforgó kilójáért. Tavaly 50–60 baniért vásárolták fel a kukorica kilóját. Sokan tárolták, most 70 baniért lehet eladni, de ehhez egy fél évig kellett tárolni. A 10 banis nyereség nem hozza ki a tárolási költségeket, de az is előfordulhat, hogy még olcsóbb áron lehet értékesíteni. A búzát most 58–64 banis áron veszik át, a minőségtől függően. A búza átvételekor hét szempontot vesznek figyelembe. Magyarországon kétszáznegyven–háromszázezer euró között van a hektáronkénti területalapú támogatás, nálunk százharmincöt–száznegyvenöt euró. Hol vagyok én versenyképes — nem a lengyel és a német — a magyar gazdával? Ha én kapnék háromszáz eurót, odaadnám tíz baniba a búzát.

Egyenlőtlen elbírálás

— Sokan vitatják azt is, segíti vagy megnehezíti a gazdálkodó tevékenységét a napszámostörvény? — vetette fel a kérdést Kovács. — Nekem nincs napszámosom, azért vásároltam modern gépeket, hogy ne kelljen emberekkel dolgoztassak. Nagyon egyetértek azzal, hogy be kell jelenteni a napszámosokat és adót kell fizetni utánuk. Még jobban egyetértenék azzal, ha nem csak a cégeket ellenőrizné a munkaügyi hivatal, hanem azokat is, akiknek van három–négy traktora az udvaron és nincs alkalmazottja. Nem ugyanaz, ha valaki kifizet egy napszámosnak ötven lejt zsebből, vagy még minimum ugyanannyit befizet az államkasszába.

Kovács Ottó gazdasági udvarán ott sorakoznak a legmodernebb gépek, amelyeket még jobban ki lehetne használni, ha nagyobb figyelmet szentelne a kormány a mezőgazdaságra. Az Európai Unió új agrárpolitikája újabb reményeket lebegtet, remélhetőleg előbb–utóbb lesz becsülete a tisztességesen elvégzett munkának.

Elek György