Ünnepélyesen felavatták a Szatmár Megyei Nyugdíjasok Önsegélyző Pénztára (CARP) új székhelyét.

Felavatták tegnap a Szatmár Megyei Nyugdíjasok Önsegélyző Pénztárának új székházát Szatmárnémetiben, a Romana tér D3/A tömbház földszintjén, ahol a korábbinál sokkal kedvezőbb feltételek között fogadják az ügyfeleket. Nagyobb tér és korszerűbb körülmények várják itt az időseket, és további előnye az új székhelynek, hogy könnyebben megközelíthető gyalogosan, autóbusszal és személygépkocsival egyaránt. A tegnapi nap — természetesen — az ünnep jegyében zajlott, mától viszont visszazökken minden a régi kerékvágásba: információk személyesen hétfőtől péntekig 8 és 12.30 óra között kérhetők (kölcsön igénylés és felvétel: 8 és 10 óra között). Amúgy a régi helyen, a Transilvania sugárút 5. szám alatti ingatlanban sem áll meg az élet: könyvtárat rendeznek itt be, de mint nyugdíjasklub is üzemel majd az épületrész, ahol sakkozhatnak, römizhetnek, beszélgethetnek a nyugdíjasok.

A Szatmár Megyei Nyugdíjasok Önsegélyző Pénztára (CARP) már május 11-től az új ingatlanban működik, de a hivatalos megnyitóünnepségre tegnap került sor. Az eseményre érkezőket Lucian Marişca közgazdász, elnök fogadta: többek között Altfatter Tamás alprefektust, Eugenia Sabăut, a nyugdíjpénztár igazgatóját, Bartos Bertalant, a Szatmár Megyei Szociális Kifizetések Ügynökségének igazgatóját, a zilahi és bârladi önsegélyző pénztárak küldöttségeit, valamint az intézmény szatmári tagjait. Az avatóünnepség programjából nem maradhatott ki a több évtizedes múltra visszatekintő intézmény történetének az ismertetése. Lucian Marişca elmondta, megyénkben 1953-ban, 50 lelkes és tettre kész alapítótagnak köszönhetően alakult meg a nyugdíjasok első önsegélyező pénztára. Az azóta eltelt időben az intézmény munkatársai is nagy odaadással látják el mindennapi feladataikat. Jelenleg több mint 10 ezer tagjuk van, a nyugdíjasok mellett egyre több aktív munkavállaló is. Az ott dolgozók meg akarnak felelni az elvárásoknak: a feladatuk az, hogy aki ügyintézni tér be hozzájuk, maximálisan meg legyen elégedve a kiszolgálással, annál is inkább, mert sokan — főleg a kispénzűek — egyfajta szociális intézményt látnak a pénztárban.