A „látható” roma lakosság száma az önkormányzati dolgozók heteroidentifikációja alapján mintegy kétszerese a népszámlálás során rögzített adatoknak. Ez derül ki az Erdélystat által publikált elemzésből, amely a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet 2016-os SocioRoMap vizsgálata alapján készült. A felmérés adatai szerint Romániában 1 232 797 roma él, 37,7%-uk, azaz 474 122 Erdély területén lakik, a népesség 7%-át alkotva. A magyar nyelvű romák száma mintegy 105 000 főre tehető, ami a magyar anyanyelvű népesség 8,4%-át jelenti.
Erdélyen belül két kiterjedt, magyarul beszélő roma tömb van. Az egyik Székelyföldön helyezkedik el, és magában foglalja Marosvásárhely vonzáskörzetét, a másik pedig a partiumi magyar tömb nagy részére terjed ki.
A SocioRoMap becslése alapján Erdélyben a magyarul beszélő romák száma 104 861, ez pedig a teljes erdélyi roma népesség 22,1%-át jelenti. Vagyis a magyarul beszélők a teljes roma népességen belül enyhén felülreprezentáltak a magyar anyanyelvűek arányához viszonyítva. A magyar anyanyelvű népességhez viszonyítva a magyarul beszélő romák aránya 8,4%. Szám szerint Szatmár (21 347), Maros (20 094), Kovászna (19 453), Hargita (19 297) és Bihar (15 070) megyében él a legtöbb magyarul beszélő roma. A romák között a magyarul beszélők Hargita (95%), Szatmár (75%) és Kovászna megyében (69%) képeznek többséget, míg Bihar és Maros megyében arányuk közel egyharmad (33, illetve 30%). A magyar anyanyelvű népességen belül a romák aránya Szatmár (16,4%), Kovászna (12,7%), illetve Bihar (10,4%) megyében a legmagasabb. A romák Szatmár és Bihar megyében erősen, Hargita megyében pedig enyhén felülreprezentáltak a magyar anyanyelvűek között. 
Bár a székelyföldi magyarul beszélő roma tömb valamivel nagyobb (mintegy 50 ezres), a két tömb méretében majdhogynem azonos súlycsoportot képvisel. A Partiumban a magyarul beszélő népességen belül a romák aránya magasabb, közel 15%, de Székelyföldön is megközelíti a 10%-ot.
A partiumi magyar tömbben hat községben, illetve városban találunk 1000 fő fölötti magyarul beszélő romát, nevezetesen Székelyhídon, Szatmárnémetiben (2317), Bihardiószegen, Margittán, Erdődön (1336) és Ákoson (1117). 
A két tömbterületen kívül is jelentős számban találunk magyarul beszélő romákat (összesen 17 400 főt). Közülük sokan a partiumi magyar tömbhöz kapcsolódnak, de azon kívül élnek, mint például az aranyosmeggyesi, apai, nagyváradi vagy nagyszalontai, magyarul beszélő roma közösségek. 

Többnyire szegregáltan

Románia szintjén összességében 2315 roma telepet azonosított be a vizsgálat. Országos szinten az összes roma 59%-a, Erdélyben 64%-a él szegregátumban. A magyarul beszélő romák között a szegregátumokban élők aránya összességében ennél is magasabb, 69 035 magyarul beszélő roma él a szegregátumokban. Jelentősek a területi különbségek is: míg Székelyföldön a romák „csak” valamivel több mint fele él szegregátumban, addig ez az arány a partiumi tömbben 74%.
A 2315 telep közül összesen 440 szegregátum esetében regisztrálható jelentős mértékű (15% feletti) magyar nyelvhasználat, ami a romániai szegregátumok 19, az erdélyiek 33%-át jelenti. A dominánsan magyar nyelvű szegregátumok száma 289, ezekben mintegy 56 444 roma él.
Népességszám szerinti kategóriák alapján látható, hogy a dominánsan vagy részben magyar nyelvű szegregátumok a romániai és az erdélyi átlagnál kisebbek. A dominánsan magyar nyelvű szegregátumok 61%-a 150 fő, 84%-a 300 fő és 95%-a 600 fő alatti. A 600 fő fölötti magyar nyelvű szegregátumok aránya pedig 5%, számuk 13. A 600 fő fölötti, dominánsan magyar nyelvű telepek a következők: a marosvásárhelyi Hidegvölgy (2500 személy), a székelyhídi Dankó Pista (1870), a sepsiszentgyörgyi Őrkő (1830), a diószegi Sziget (1620), a nagyborosnyói Cigányrét (1222), az erdődi (1135) és az ákosi (920) cigánytelep, a gelencei Cigányszer (860), az ozsdolai Kishilib (770), a margittai Oncsa-telep (758), a sepsikőröspataki (689) és tasnádi (650) cigánytelepek, illetve a csedregi Tanya (638).
A csak részlegesen magyar nyelvű szegregátumok a dominánsan magyar nyelvűeknél átlagosan nagyobbak, az országos és az erdélyi átlagnál viszont kisebbek. A 150 fő alatti szegregátumok aránya 48, a 300 fő alattiaké 77, a 600 fő alattiaké 91%. A 600 fő fölötti telepek aránya 9%, számuk pedig 12. A nagy méretű, részben magyar nyelvű szegregátumok a következők: a kolozsvári Patarét (3000 személy), a tordai (1200) és székelyszáldobosi (1124) cigánytelepek, a marossárpataki Szerbia (996), a zágoni Lingurár-telep (850), a bonyhai Cigánysereg (829), a vadászi Gödör (800), a mezőbándi Kis Telep (780), a hiripi cigánytelep (643), a nagybányai Ferenizu/Alsófernezely (631), a segesvári Parângului utcai telep (627), illetve a héjjasfalvi cigánytelep (624).

Kedvezőtlen helyzetben

A marginalitás egyik legfontosabb mutatója a háztartások infrastrukturális ellátottsága, amire a vizsgálat során szintén rákérdeztek. A romániai roma szegregátumokon belül a háztartások 86%-a rendelkezik elektromos árammal, konyha a háztartások 43, folyó víz 30, fürdőszoba 17, csatornázás 16, meleg víz 9 százalékában van. Az eredmények alapján a dominánsan magyar nyelvű telepeken lévő háztartások kedvezőtlenebb helyzete rajzolódik ki, mégpedig elsősorban a melegvíz- és fürdőszoba-ellátottság, illetve a kanalizálás tekintetében. A közösségi infrastruktúra szempontjából szintén kedvezőtlenebb helyzetben vannak a magyar nyelvű telepek.
A nagyobb mértékű marginalitással összefüggő, de különböző jelenség a magyar nyelvű szegregátumok és (szintén magyar nyelvű) környezetük közötti nagyobb társadalmi távolság és egyenlőtlenség. Ez nyilvánul meg a fokozott infrastrukturális deprivációban, illetve a térhasználati mintázatokban. A magyar nyelvű romák által lakott telepek nagyobb eséllyel találhatók a települések perifériáján, és jelennek meg a nem roma többséghez tartozók számára egyfajta „no go zone”-ként.
A teljes elemzés az erdelystat.ro honlapon olvasható.