A világszerte megtermelt élelmiszer elegendősége ellenére minden kilencedik ember tartósan éhezik, közben napról napra nő a túlsúlyosak és elhízottak száma, s az élelmiszer-pazarlás egyre nagyobb méreteket ölt — Romániában is, ahol keresetünk 40%-át ételre költjük.

Kereken negyven éve, hogy október 16-a az ENSZ élelmezési világnapja, célja pedig a kormányok, de főleg a közvélemény mozgósítása az emberiség nagy részét sújtó élelmezési gondok orvoslására — s miközben az éhezés elleni küzdelemben évről évre új kihívások jelentkeznek (elég csak a klímaváltozást és a gazdasági helyzetek romlását említeni), a másik oldalon a túlsúly és elhízás bonyolítja a táplálkozási problémákkal vívott küzdelmet. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) adatai szerint 2018-ban több mint 820 millió ember volt krónikusan alultáplált (17 millióval többen, mint az előző évben), ugyanakkor 1,9 milliárd (!) ember túlsúlyos, és közülük majd' 7 millió elhízott/kórosan elhízott, akik súlyos egészségügyi problémákkal küzdenek.

Persze ezen paradoxonok Romániára is ugyanúgy jellemzőek: míg az ország lakosságának jelentős része (közel 4,7 millióan) kis jövedelemből, szegénységben vagy mélyszegénységben él (pontosabban nyomorog), és a szó legteljesebb értelmében gondot jelent számukra a mindennapi betevő falat előteremtése, addig több százezren túlsúlyosak és elhízottak — s nem mellesleg egy romániai átlagpolgár évente 130 kg élelmiszert pocsékol el, dob a kukába. Teszi mindezt úgy, hogy uniós szinten az igencsak alacsony bérkategóriás országok közé tartozunk, és havi jövedelmünk több mint 40%-át élelemvásárlásra költjük. Nem mellesleg a háztartási élelmiszer-pocsékolás 24%-át a megfőzött étel teszi ki, 43%-át a gyümölcs és zöldség, 20%-át a sütőipari termékek, 11%-át a tejtermékek és 2 százalékát a hús, húskészítmények.

Apró, de annál fontosabb tudnivalók

Bár az élelmiszer-pazarlás Romániában jelentősen a nyugati országok szintje alatt van, „igyekszünk” behozni a lemaradást, hiszen fogyasztói szokásaink már teljes mértékben lépést tartanak a nyugati elvárásokkal (sőt, sokszor meg is haladják azokat) — a hazai fogyasztói társadalom csak a legfrissebb, ropogósabb, üdébb zöldséggel, gyümölccsel, pékáruval éri be (no meg mindennap csak frissen főtt ételt lát szívesen az asztalon), ráadásul a szupermarketekben vagy akár a sarki kisboltban tett látogatásaink során nem csak a legszükségesebbeket vásároljuk: majd' minden alkalommal a kosárba kerül olyan élelmiszer is, amire — legalábbis pillanatnyilag — nincs szükségünk, hogy aztán a hűtő sarkában felejtve romoljon meg, járjon le. No meg túl is becsüljük a szükségleteket, főként, ha valamilyen családi ünnepségre vagy ünnepre készülünk, hajlamosak vagyunk mindenből kétszer többet vásárolni, viszont a többletet már nem tároljuk megfelelő módon, így pár nap leforgása alatt a kukában végzi. Nem különösebb boszorkányság, de ahhoz, hogy az élelmiszerek megfelelő ideig fogyasztható állapotban maradjanak a hűtőkben, mélyhűtőkben, be kell tartani néhány szabályt. Elsősorban azt, hogy a hűtő ne legyen túlzsúfolt, teletömött, ez ugyanis akadályozza a légmozgást, és ilyenkor nem tud hatékonyan hűteni, s az élelmiszer hamarabb bomlásnak indul. Az élelmiszerek akkor maradnak hosszabb ideig fogyasztható állapotban, ha a hűtőben állandó 4–5° C a hőmérséklet 70–85%-os páratartalom mellett. Az utolsó előtti vásárlásból származó termékeket ne feledjük a polcok hátsó részében, s tudjunk különbséget tenni a szavatosság és fogyaszthatóság között! Az ételek csomagolásán feltüntetett szavatossági idő ugyanis nem a termék fogyaszthatóságára vonatkozik, hanem arra, hogy a gyártó a feltüntetett időpontig garantálja a tökéletes ízt és állagot, vagyis a lejárt szavatosságú élelmiszerek még pár napig biztonságosan megehetők. Arra is figyeljünk: ne tegyük a frissen elkészült ételt melegen vagy forrón a hűtőbe, mert a hirtelen hőmérséklet-változás megváltoztatja az étel ízét, de a gőz is kicsapódik a hűtőben, az edény melege kisugárzik, és megromolhatnak, penészednek az élelmiszerek. A mélyhűtő ugyancsak fontos szerepet játszik az életünkben és az élelmiszereink tárolásában, de vegyük figyelembe, hogy csak a frissen vásárolt élelmiszert érdemes mélyhűteni, ugyanis a folyamat során az élelmiszerek természetes víztartalma jégkristályokká alakul, így kerülve el a baktériumok elterjedését.

Persze a tudatos vásárlóvá és tudatos ételfogyasztóvá nevelést már az iskolában el kell(ene) kezdeni, a diákoknak elmagyarázva az élelmiszerekkel való észszerű bánásmód fontosságát, és rámutatva arra: míg egyrészt rengeteg élelem kerül a szemétbe, másrészt ott a szegénységi küszöb alatt élők nagy tömege.

Szabó Kinga Mária